Szinger _(megdöbbenve veszi le cvikkerjét)_. Maga –? _(nevetve)_ maga?
_(haragosan)_ maga –? _(Fölteszi a cvikkerjét, fagyosan.)_ Hallja,
Gombos, magának láza van –? _(Szünet után.)_ Hát tudja, az én leányom,
az egy fiatal leány; maga pedig – _(vállat von)_. Maga egy furcsa ember…
_(Erélyesen.)_ Kikérem magamnak, hogy máskor ne tréfáljon velem!
Megértett –? _(Elmegy. A lépcsőn rosszkedvü; amikor lenn kocsiba száll,
már mérges; amikor a Nemzeti Hiradó szerkesztőségébe érkezik, valósággal
tajtékozik a haragtól. Magában szól.)_ Az a Gombos hihetetlenül
szemtelen fráter!
Andor _(egyedül maradt, ágyán fetreng, az ön-utálattól hörögve
monologízál)_. Egy ilyen rongyos riporter, mint én! Egy ilyen zsidó! Egy
ilyen snófler! Agyon fogom magamat lőni…
[Illustration: ANDOR (egyedül maradt, ágyán fetreng, az ön-utálattól
hörögve monologizál). Egy ilyen rongyos riporter, mint én! Egy ilyen
zsidó! Egy ilyen snófler! Agyon fogom magamat lőni…]