Kovács _(meredten néz rá)_. He –?
A lengyel _(az ajtóig retirál, ott visszafordul)_.
A kis sakál _(a Corpus Juris kommentált kiadását hozzávágja a
lengyelhez)_.
A lengyel _(fölemeli a kezét s elmondja a sodomai és gomorhai nagy átkot
a redakcióra, aztán gyorsan távozik. Lenn a lépcsőházban öt-hat kaftános
alak várja.)_
Egy kaftános _(Karpeleszhez)_. Nos, rabbi?
A lengyel _(baljóslatuan)_. Elmondtam rájuk a sodomai és gomorhai nagy
átkot!
A kaftánosok _(vad rémülettel)_. Siessünk! Szaladjunk! Ha fog az átok,
akkor minden pillanatban ránk szakadhat a ház!
A lengyel _(fölséges nyugalommal)_. Mit rettegtek, ti kishitüek? Vagy
nem vagyok-e veletek! Különben nyugodjatok meg: nem a házbontó, hanem a
csődbejuttató átkot mondtam rájuk! _(Kilép az utcára, nyomában vannak a
kaftánosok, akik e pillanatban szilasi Szingert már fizetésképtelennek
tekintik.)_
Kovács _(a lengyel távozása után)_. Ilyen szemtelenség!
Szinger. Most szépen vagyunk! Ha kisül, hogy a gazember Budapesten van,
akkor a lapok meg fogják rohanni és kitudódik, hogy sohasem volt
Szibériában!
Kovács. Ilyen szemtelenség!