Szinger Pista _(akinek sikerült Rizát az ablakfülkébe csalni)_. Hát
akarja, vagy nem?
Riza. Pista, maga megbolondult? Meg fogom mondani a mamájának!
Pista _(hátat fordít neki, magában)_. Liba!
*
A _Nemzeti Hiradó_ szerkesztőségének riport-terme. A _Kis Sakál_ Gombos
Andor íróasztala előtt ül és körmöl. Gombos Andor kalappal a fején és
egy igen vastag szivarral a fogai között belép. A pártkörből jön, ahol
kutyafuttában elsajátította a politizáló mágnások hanyag előkelőségét.
Andor _(a Kis Sakál vállára üt)_. Homunkulusz, kelj föl és keress
magadnak más helyet, alkotni fogok!
A kis sakál _(füstfelhőt fuj Andor arcába, kaján hidegvérrel)_.
Sajnálom, kedves Gombos úr, nekem is dolgom van, s így nem engedhetem át
az íróasztalomat…
Andor. Hogy mondtad, gyermek? A te íróasztalod?
A kis sakál _(kéjesen)_. Igenis, az én íróasztalom!
Andor _(vészes hidegvérrel)_. És mióta a tiéd?
A kis sakál _(a kárörömben tobzódva)_. Ma este óta, amikor a nagyságos
szerkesztő úrnak önt elcsapni méltóztatott… Ha nem hiszi, hát kérdezze
meg tőle!
Kovács i. szerkesztő _(egy csomó távirattal belép a terembe)_. Föl is
út, le is út, Gombos! Beszéltem Kemény úrral, majd ő elintézi magával a
dolgát, itt nem fog több riportot csinálni.
A kis sakál _(a boldogságtól toporzékol)_.
Gombos _(mint fent, hidegvérrel)_. Most kivételesen okosan beszélt, Izor
bácsi, én nem fogok több riportot csinálni, mert az istenek nem arra
valók, hogy fazekat drótozzanak – hanem ezentúl az országgyűlési rovatot
fogom vezetni. Ezt ma délután beszéltük meg az én tisztelt szilasi
Szinger barátommal, mikor a palotájában voltam egy csésze teára… Ha tőle
akarja hallani, akkor fáradjon be a szobájába, itt van, az imént együtt
jöttünk a szabadelvü körből…
Kovács _(meredten néz Andorra, majd sarkon fordul, kimegy, becsapja az
ajtót)_.
A kis sakál _(félelemtől szepegve)_. Méltóztassék, kedves mester – itt
az asztala – én nem is akartam ide ülni, de az a buta Kovács parancsolt
rám…