Ada. Mondtam ezt?
András. De maga csak a modoromat ismeri, nem a lelkemet. A modorom a
világé. A modorom hideg és szelid…
Ada. Szóval: kék és ezüst. De a lelke?
András. Lehet, hogy olyan lángolóan piros és vakítóan arany, hogy
megfájdulna a szeme, ha belenézne.
Ada _(kiveszi András kezéből a könyvet, közbe kőnnyedén megérinti a
fiatal úr ujjait)_. Nekem erős szemem van. Miért kiméli?
András _(az ajkát harapdálja és hallgat)_.
Ada. Ha maga vörös, akkor mért mutatja magát kéknek? És ha kék, akkor
mért mondja magát vörösnek? Ej, András úr, ha maga tudná, hogyan
szomjazom az igazság után és mennyire gyűlölöm az alakoskodást!
András _(sápadtan)_. Ha maga nem volna gazdag leány, Ada –!
Ada _(tüzet szórva a tekintetével)_. Mi közünk nekünk a gazdagsághoz?
András. Semmi! Igaza van, semmi! Ada, én magát az első pillanattól fogva
szeretem. Azt hiszem én sem vagyok közömbös maga előtt…
Ada _(magában elmélkedik)_. Mindegyik ezzel jön! Ez is! És mindegyik az
első pillanattól fogva szeretett… Ez mégis furcsa! Vagy én provokáltam
volna? Ennyire még se kellett volna sietnie… _(Hangosan.)_ Lord Wertheim
– nem érdeklik a könyveim?
Wertheim. Hogyne! Nagyon érdekelnek!
András _(megsemmisülten ül a szőnyegen és fűzi a gondolatait)_. Állat
vagyok! Beugrattam magamat, mint egy gimnazista! Pedig Koller óvott is,
előre mondta, hogy így lesz… Azt mondta, hogy olyan a természete, mint a
foxterrieré: nincs nyugta, míg le nem harapta a patkány fejét, aztán
otthagyja… Fejetlen patkány vagyok, olyan, mint Gombos Andor… Nevetséges
vagyok! Mentsük meg azt, ami még megmenthető… _(Fölkel, gúnyos flegmával
szól.)_ Bocsánat, én most kegyes jóindulatukba ajánlom magamat…
Ada. Elmegy már? Mikor látom viszont?
András _(még mindig gúnyos flegmával)_. Ha rajtam fordulna, minél előbb.
Sajnálatomra azonban a közel jövőben annyira el leszek foglalva…
Ada _(elkedvetlenedik)_. Ah –!
András _(kárörvendően szól magában)_. Ezt ügyesen csináltam!
Ada _(kezet fog Andrással – kissé fogva tartja a fiatal úr kezét – a
tekintete megint tüzet szór – halkan, zavartan, bájosan és édesen)_.
Jöjjön el minél előbb! Nekünk még sok beszélni valónk van egymással…
_(Olvadó hangon.)_ Ugy-e, eljön?