Vagy hat héttel később, ugyancsak a Nemzeti Hiradó szerkesztőségében.
A szerkesztő szobájában jelen vannak: Kovács szerkesztő, Gombos Andor és
Kapuváry András. Az utóbbi gibic minőségben. A szerkesztő, bár a
túlfűtött szobában pokoli a hőség, télikabátban jár fel alá. Gombos
ingujjra vetkőzött, de a kalap a fején van, mint mindig, ha a
fölebbvalóival beszél. Nagy szivarfüst.
Kovács _(gondolataival csatázva)_. Csak vigyázzanak, kérem, hogy baj ne
legyen!
Gombos _(a szerkesztői íróasztal fiókjában kotorászva)_. Hol van az
orfeumjegy?
Kovács. Csak a tördelés menjen simán!
Gombos _(dörgő hangon)_. Hol van az orfeumjegy? Ki merte megint elvinni?
El fogok menni jegy nélkül az orfeumba s ha valakit a helyünkön találok,
azt rendőrrel vezettetem ki. Biztos, hogy valami kiadóhivatali kamasz
vitte el! Azok már úgy bánnak velünk, mintha rabszolgák volnánk!
Kovács _(magában)_. Éppen ma! Éppen ma!
Gombos. Ennek már a fele se tréfa! Én nem mulatságból, hanem
kötelességből megyek az orfeumba… Azt hallottam, hogy valami Mici Rici
nevü bécsi énekesnő fog föllépni, aki egy kuplét énekel, aztán egy
feketesárga zászlót vesz ki a szoknyájából… Ha ez igaz, akkor ma vér fog
folyni az orfeumban. Nini – a jegy itt van! _(Zsebre teszi.)_
Kovács. Csak túl volnánk már rajta!
Gombos. Hát magát mi lelte, Izor bácsi?
Kovács. Ne bolondozzon most velem! A nőm minden percben várja a szülést
és az anyósom már kétszer telefonált utánam!
Andor _(a meglepetéstől elképedve)_. Nem igaz!
Kovács. Mi nem igaz?
Andor. Hogy magának neje legyen, igazi, eleven asszony-neje és anyósa?
Én mindig azt hittem, hogy Kemény úr magát lapzártakor tokba csukja és
elteszi a kiadóhivatalban… De magának nappal neje van és anyósa? És most
gyereke lesz? Fogadni mernék, hogy írótollal a füle mögött születik…
Kovács _(nem ügyelve Andorra)_. Csak túl volnánk már rajta!
Andor. Ez magát annyira izgatja?
Kovács. Hogy ennek éppen éjjel kell megtörténnie, amikor nappal is
meglehetett volna! És éppen ma, amikor holnap vasárnap van és
ötvenkétoldalas lapot adunk! A lapot a Kis Sakál fogja csinálni, ő az
egyetlen tisztességes ember a redakcióban…
Andor. Már az igaz, – ahány zár van az asztalokon, azt már mind
feltörte.
Kovács. Gombos! Hány politikai szenzációt adott le a nyomdába?
Andor. Kettőt.
Kovács. Az kevés! Maga kezdte a politikai szenzációk rovatját – hát most
csinálja is.
Andor. Tehetek én róla, hogy mostanában mindennap csak két szenzáció
történik? Ennyit is csak nagy kínnal tudtam kiszorítani… Az egyik
szenzáció az, hogy a kereskedelmi miniszter hosszan értekezett szilasi
Szinger úrral; ebből azt kombináltam, hogy a miniszter kikérte Szinger
úr véleményét a budveiszi kereskedelmi kamara ismert határozatának
ügyében. Notabene, én jól tudom, hogy az oláh-berényi postamester
előléptetéséről beszéltek, de én nem tartozom ezt tudni és remélem, a
félhivatalos nem lesz olyan szemtelen, hogy rámcáfoljon… A második
szenzáció az, hogy a horvát bán Zágrábból Budapestre érkezett és hogy a
kormány poziciója ennélfogva megingott…
Kovács. Hallja, hagyjon engem békében a maga bánjával! Ezt megírta már
legalább tízszer, mások pedig megírták már százszor. A bánt ki fogja
dobni a cikkből!
Andor. Kidobhatom, de akkor csak egy politikai szenzációnk lesz!
Kovács. Holnap vasárnap van, holnapra legalább kettőt vár a publikum!
_(A telefon csönget, Kovács kezébe veszi a kagylót.)_ Én vagyok! Igen!
Megyek már! _(Gomboshoz.)_ Hallotta, mit mondtam? Még egy szenzációt
kell leadnia! _(Kirohan, beszól a riport-terembe.)_ Kis Sakál, ügyeljen
a lapra! Gombos még egy szenzációt ad! Ha lehet, még benézek
tördeléskor… _(Elrohan.)_
András _(Andorhoz)_. Tehát nem mehetünk az orfeumba?
Andor. Dehogy nem! _(A ruhafogashoz megy és kéziratot vesz ki a kabátja
zsebéből.)_ Második politikai szenzációnak leadom a lódzi esetet. Vérző
szívvel teszem, mert a _Heti Lapok_-nak írtam, onnan kaptam volna érte
tíz pengőt…
András. Mi az a lódzi eset?
Andor. Lódz iparváros és járási székhely Piotrkov orosz-lengyel
kormányzóságban a Pallasz-lexikon szerint… A lódzi eset pedig az, hogy
az ottani rendőrség letartóztatta és Szibériába subolta Khájim Kárpelesz
csodarabbit, aki kézföltevéssel szokott gyógyítani. Azért csípték el,
mivel tilalom ellenére tartózkodott Lódzban.
András. És ez politikai szenzáció?
Andor. Ha akarom nem az, ha akarom az. Én tulajdonképpen imádom a
muszkákat, mert ők a világ legkülönb népe. Ők tudják, hogy az
abszolutizmus a legbecsületesebb kormányforma. Abszolut államban az
uralkodó felelős a kormányzásért. Parlamentáris államban senki sem
felelős, mert a többség az tulajdonképpen senki. A parlamentárizmus az
abszolutizmus bürokratikusan fölhigított formája. A parlamentárizmus a
politikai condottieri abszolutizmusa… Ha egyszer ráérek, ezt mind meg
fogom írni egy könyvben! Az orosz kormány különben szolgálatot tesz a
szegény és elmaradt zsidó népességnek, ha ezeket a piócákat, a
népbolondító csodarabbikat, leszedi a testéről…
András. De hol marad a politikai szenzáció?
Andor. Mindjárt megtudod, fiam! Én ezt a cikket eredetileg a _Heti
Lapok_-nak írtam, amelynek inkonyitó munkatársa vagyok. Annak a
szerkesztője tudvalevőleg r. k. ember – ez a két betü Budapesten azt
jelenti, hogy régen kikeresztelkedett, nyomban a születése után, – az
olvasóközönsége azonban az előkelő zsidóságból telik. A _Heti Lapok_
ennélfogva, hogy zsidóellenség hírébe ne keveredjék, Budapest legzsidóbb
lapja. Valóságos pán-héber organum és ha Lisszabonban vagy Szalonikiben
pofon ütnek egy jordánt, a lap keresztényei mindjárt úgy visítanak, mint
a fába szorult féreg. Ennek a lapnak a közönségét szabad óráimban
pán-héber cikkekkel szoktam megtréfálni, darabját tíz forintért
szállítom. Ez is olyan! Mi történt Lódzban? Elfogtak és Szibériába
toloncoltak egy szegény ördögöt. Ki ez az ember? Beregszászi lakos,
tehát magyar alattvaló. Mit vétett? Kézfeltevéssel gyógyított –
legrosszabb esetben tehát kuruzsló volt. Kérdem most már: szabad egy
magyar állampolgárt be nem bizonyított kuruzslásért Szibériába
deportálni? De menjünk tovább. Tegyük fel, hogy egy Esterházy gróf azzal
mulatott volna Lódzban, hogy hipnotikus kísérleteket csinál, esetleg
szuggesztió útján gyógyítani próbál. Ha nem orvosdoktor az illető gróf,
akkor ez is csak kuruzslás, akár a csodarabbié. És tegyük föl, hogy az
orosz hatóság ezért Szibériába küldené Esterházy grófot… Nyugodtan
eltűrné ezt a magyar kormány és a közvélemény? Bizonyára nem! Miért tűri
mégis nyugodtan azt, ami Khájim Kárpelesszel történt? Mi a különbség
Esterházy gróf és Kárpelesz között? Társadalmi tekintély, műveltség és
vagyon dolgában óriási különbség van köztük, egyben azonban egyformák:
magyar állampolgár mind a kettő. A törvény azonban nem törődik sem
családi tekintéllyel, sem vagyonnal és műveltséggel, hanem kimondja,
hogy minden magyar állampolgár egyenlő. Az állam tehát ugyanolyan
védelemmel tartozik Khájim Kárpelesznek, mint Esterházy grófnak.