Ada. Maradjon még! Az imént azt mondta, hogy látni akarja a könyveimet.
Nekem mindössze csak negyven vagy ötven könyvem van… Sokat olvasok
mostanában, de csak azokat a könyveket tartom meg, melyeket megszeretek.
A többit elajándékozom Rizának… Még senki sem látta a könyvtáramat, – az
édesapám sem, – furcsa, de való, hogy a fehérneműs szekrényemet inkább
mutogatom, mint a könyvtáramat. Magának azonban megmutatom. Jőjjön! _(A
szoba sarkában álló kis szekrényhez vezeti Andrást, ott letérdepel a
földre s kipakolja a könyveit.)_
Buffi _(Muffihoz halkan)_. Nézd azt a Kapuváryt!
Muffi _(ugyancsak halkan)_. Ő is éhes a Szinger pénzére!
Buffi. Mind egyformák! Mind!
Ada. Wertheim lord, mulattassa a hölgyeit!
Wertheim _(a Szecskay-leányokhoz)_. A hölgyek állandóan vidéken laknak!
Ott bizonyára szép vadászat van?
Buffi _(előkelően)_. Az uraink sokat agarásznak. Mi néha kocsin megyünk
utánuk.
Muffi _(magában elhatározza, hogy kedves lesz a szatócshoz)_. Persze
maga is szokott agarászni?
Wertheim _(akit némileg sért a föltevés, hogy ő ilyen kurta sporttal
foglalkozzék – száraz hangon)_. Nem, mi csak rókára vadászunk.
Buffi _(jóakaróan)_. Nálunk sok a róka. A keresztapánk a multkor ötöt
lőtt egy nap.
Wertheim _(konsternálva)_. Hogy tetszett mondani? Lőtt –? Puskával?
Muffi. Hát persze, hogy puskával! _(Elmosolyodik és Buffira tekint s
magában ezt gondolja: Ez a szatócs még nem is tudja, hogy lőni puskával
szokás.)_
Wertheim _(kifakadva)_. De hiszen az utálatos! _(Hideg udvariassággal.)_
Bocsánat hölgyeim, kissé elragadtattam magamat… Nálunk Angliában az a
felfogás, hogy rókát csak falka mögött szabad vadászni. Ha valaki
puskával ölné meg a rókát, azt kizárnák minden tisztességes klubból…
Lehet, hogy itt Magyarországon más a felfogás… Bocsánat!
Buffi _(csipősen)_. Pedig Zalkovszky herceg is lőtt már nálunk rókát!
Muffi _(élesen)_. Pedig Zalkovszky herceg uriember!
Wertheim. Zalkovszky Agenor?
Buffi. Talán ismeri, Wertheim úr?
Wertheim _(tiltakozva)_. Dehogy ismerem! Tavaly ugyan ott volt
Cannes-ban, ott minden áron akart ismerkedni, de _rasta_-számba ment… A
norfolki hercegtől tudom, hogy a Zalkovszkyak a tizennyolcadik században
tüntek föl…
Buffi és Muffi _(dermedten néznek egymásra)_.
[Illustration: WERTHEIM… Nálunk Angliában az a felfogás, hogy rókát csak
falka mögött szabad vadászni. Ha valaki puskával ölné meg a rókát, azt
kizárnák minden tisztességes klubból…]
András _(gyöngéden simogatja a könyveket, melyeket Ada a kezébe ad)_.
Mindegyiknek más a kötése.
Ada. Magam eszeltem ki minden könyvemnek a bekötési tábláját. Akkor
köttetem csak, ha már többször is elolvastam. A bekötési tábla színével,
formájával és anyagával azt a benyomást próbálom jellemezni, amelyet a
szerző rám tett. A régi aranybrokát a pompás és fantasztikus leírót
illeti meg. A tüzes és szomoru poétát fekete liliomokkal díszített piros
selyembe köttettem. Ezt a rokokó lelket virágos fehér atlaszba
öltöztettem, az okos és erős elbeszélőt pedig arannyal díszített bőrbe…
András. És magyar könyve egy sincs?
Ada. Van az édesapám könyvtárában vagy ezer. Mi nagyon sok magyar
könyvet veszünk!
András. De hogy maga egyet sem tudott megszeretni a magyarok közül –?
Ada _(bedobja a könyveket a szekrénybe s becsapja az ajtót)_. Ugy-e
mondtam: inkább a fehérneműs szekrényemet kellene mutogatnom, semhogy a
könyvtáramat… Megjelent magának már valami könyve?
András. Még nem. De most készítek egyet sajtó alá.
Ada. Igérem, hogy az helyet fog kapni a szekrényemben.
András. Hátha rossznak fogja találni? Hiszen Petőfinek se adott helyet!
Ada. Én nem a jó könyveket gyűjtöm, hanem azokat, amelyeket szeretek.
Van a könyveim között egypár nagyon rossz, tudom, de mégis szeretem
őket, mivel valami személyes vonatkozást találtam bennük. A maga
könyvében nem fogok találni személyes vonatkozást, de szeretni fogom.
András. És milyen kötést fog neki adni?
Ada. Nem tudom még, csak sejtem, hogy halványkék bársonyba fogom
köttetni és ezüsttel fogom díszíttetni. Lehet azonban, hogy a könyve
kellemes csalódást fog nekem okozni és akkor más kötést kap.
András. Milyet?
Ada. Ha a csalódás olyan, amilyennek én szeretném, akkor lángvörös
plüsbe köttetem és antik aranypántokkal díszíttetem. Miért pirult most
el?