A kis sakál. Majd én, nagyságos szerkesztő úr! Ismerem ott a járást,
mert két hét óta én szoktam végezni a Gombos úr dolgát. A cikkeit is
mind én írtam meg két hét óta.
Kovács. Az a Gombos nem csinál semmit.
A kis sakál _(behízelgő mosollyal)_. Azt nem lehet mondani – mert
alkonyattól hajnalig szidja a nagyságos kiadó urat és a nagyságos
szerkesztő urat…
Kovács. Gombos egy szamár. Mi a maga neve?
A kis sakál. Zrinyi Péter!
Kovács. Megbolondult? Miféle szemtelenség ez?
A kis sakál _(rémülten)_. Esedezem – ha nem tetszik Zrinyi, választhatok
mást is. Még nem végleges.
Kovács. Most menjen a rendőrségre. Ha jól végzi a dolgát, majd beszélek
a kiadóval, hogy valami kis fizetést adjunk magának…
A kis sakál _(boldogan és nyílsebesen elvágtat)_.
Kapuváry András és Gombos Andor azalatt karonfogva végigmennek a
körúton.
András. Ada írt neked?
Andor. Igen, tegnap… Már egy hónappal ezelőtt megigérte, hogy megírja
majd, ha lesz egy szabad délutánja. Most végül beváltotta az igéretét.
Azt is megírta, hogy ne mutassam magamat nélküled.
András. Tegnap sokat beszéltünk Koller báróval Adáról.
Andor _(féltékenyen)_. Megint főrangu társaságban mulattál? Gratulálok!
András. Tudom, hogy gyűlölöd Kollert. Pedig az nagyon okos ember.
Andor. Nem nagyon okos, de ügyesen tudja szervirozni a kis eszét. Vannak
emberek, akiknek az eszük francia pezsgő és vannak vinkóeszü emberek. A
Koller esze vinkó, de mivel állandóan jégbehűtve tartja, többet mutat az
állott pezsgőnél.
András. Nem olvastad a cikkeit? Ujabban sűrűn ír a lapunkba… A cikkei
nagy föltünést keltenek.
Andor. Sohasem olvastam még végig egy cikkét sem, de azért tudom, hogy
mit ír. Csupa ön-cikket. Fölvet egy-egy nagyfontosságu kérdést,
fölzaklatja vele a naiv olvasó lelkét, végül sem ad rá semmiféle
kielégítő választ, csak sejteti, hogy ő tudna rá válaszolni. Ha a király
ő felsége, vagy a miniszterelnök ő nagyméltósága netán a lap olvasói
közt volnának és többet akarnának tudni, forduljanak bizalommal a cikk
írójához, dr. Koller Zsigmond báróhoz, akinek közelebbi címe megtudható
a lap kiadóhivatalában. Mindenkinek kínálja magát, mint az utcasarki
leányzó, a mágnásoknak, a szociálistáknak, a papoknak és a zsidóknak.
András. Az utóbbit nem állítanám ilyen határozottan. Koller cikkei
újabban határozottan zsidóellenesek.
Andor. Ez is csak a kínálgatásnak egy módja. Ő jól tudja, hogy a
zsidókat a filoszemita nem érdekli. A filoszemita keresztény
tulajdonképpen mind foglalkozásszerü izraelita, alig külömbözik valamit
a született zsidótól és ezért a zsidók szemében értéktelen. A zsidóságot
az olyan ember érdekli, aki néhanapján ki meri neki mutatni az
oroszlánkörmeit. A hány antiszemita volt eddig Magyarországon, azt a
keresztények sohasem vették komolyan: súlyt, poziciót, nevet mindig a
zsidók adtak neki.
András. Te is olyan vagy, mint minden héber, magad folyton szidod a
fajtádat, de ha keresztény ember kiejti ezt a szót, hogy zsidó, már
dühös vagy rá. Koller különben sokat beszélt nekem Adáról.
Andor. Ugyan?
András. Élesszemü ember és jól ismeri azt a leányt. Azt mondja, csak
addig érdeklődik egy-egy ember iránt, míg az bele nem szeret. Olyan a
természete, mint a patkányfogó foxterriernek: órákig lesi a patkányt, s
ha megfogta, leharapja a fejét, aztán otthagyja. A holt patkány nem
érdekli.
Andor. Vagy bolondokat beszél a te főrangu barátod, vagy azzal
hizeleghetek magamnak, hogy kivétel vagyok a szerelmes patkányok közt.
Hozzám vissza-visszatér a foxterrier, pedig már régóta nincs fejem; úgy
látszik, engem egészen szét akar marcangolni.
András. Nézd, ott is áll egy szerelmes patkány.
Andor. Annak nem harapta le a fejét, mert az csodaszülött: fej nélkül
jött a világra!
A szilasi Szinger-palotával szemben borotvált arcu, délceg ifju áll az
utcán. Ragyogó köcsögkalapot, krinolin-szabásu redingote-ot, aranygombu
selyemmellényt visel. Szerelmes, epedő, könyörgő, parancsoló,
hipnotizáló, magnetizáló és szuggeráló pillantásokat vet a palota
csipkés ablakfüggönyei felé. Közbevetőleg azonban az utcán elhaladó ifju
és idősebb hölgyeknek is juttat egy-egy sokatmondó pillantást. Ez
Komlósi, a nagytehetségü ifju jellemszinész.
Andor. Jó napot, Komlósi mester!
Komlósi _(zavart mosollyal)_. Jó napot! Hová ilyen sietve?
Andor. Egy viziten kell túlesnünk… Ez a kis Szinger Ada már olyan régóta
bombáz a meghívásaival – egyszer hát megtesszük és megiszunk nála egy
csésze teát… Jó napot! _(Andrással belép a palotába.)_