Színhely: a Szinger-palota. A nagy szalonban együtt van a háziasszony
rendes tarok-társasága, amely a gibicekkel együtt nyolc személyből áll.
A társaságnak ezúttal csak egy férfitagja van, a többiek idősebb
hölgyek. A férfi Móni bácsi, Szingernének egy szegény rokona. Móni bácsi
évek óta mindennap kártyázik az asszonyokkal és mindig nyer. Hogy
mennyit, azt nem lehet tudni, mivel a nyereséget hatosonkint
elsülyeszti. Rendetlenséget nem lehet rábizonyítani, gyanús azonban,
hogy a férfi-gibicet nem szereti az asztalnál. Bár ilyenformán biztos és
szép keresete van, Móni bácsi mégis rászorult Szingerné anyagi
támogatására, mivel az asszonyoktól nyert pénzét minden éjjel el szokta
kártyázni a Dobó Katica-kávéházban. Megjegyzendő, hogy ez a züllött
bohém tulajdonképpen rövidáru-kereskedő.
A nagy szalon mellett van Ada fogadó szobája. Ott most teázó-társaság
van együtt. A szoba kicsi és olyan, mint minden leányszoba: túl van
zsúfolva selyempárnákkal, szobrocskákkal, virágokkal, arcképekkel,
bijoukkal, nippekkel, potpourrikkel, mindenféle emlékvacakkal és
babona-limlommal.
Ada, mint afféle kötelességtudó háziasszony, maga tölt teát a
vendégeinek. A hölgyeknek bonbont ad, az uraknak egyiptomi cigarettát.
Később az urak is kapnak a bonbonból és a hölgyek is cigarettára
gyújtanak. Ada nagyon egyszerü fehér ruhát visel, ma jóval fejletlenebb
és szendébb gyermek benyomását teszi, mint a báljukon.
A vendégek közt vannak a Szecskay-leányok. Ezek keresztény gentryk és
birtokos szomszédjaik Szingeréknek. Az egyiket Buffinak, a másikat
Muffinak hivják. Mindketten megtestesítői a fogalomnak, amelyet a nevük
kifejez: gömbölyüek, közvetetlenek és izléstelenek. Kissé elfogultak a
szokatlan fényes környezetben s mivel mindenáron erőt akarnak venni az
elfogultságukon, tehát a rendesnél is furcsább modorúak.
Riza, – a Móni bácsi leánya és Ada távoli rokona. Huszonkét-huszonnégy
esztendős asszonyos idomu leány. Tulajdonképpen szép volna, de
szépségének nagyon is rikító, kissé közönséges a karaktere. A haja
koromfekete, a szeme ibolyakék, az ajka vérpiros, az arcbőre
nevetségesen rózsás, a termete pedig föltünően formás, úgy, hogy
mindenki utána fordul, ha végigmegy az utcán. Egy tüzes démon benyomását
teszi. Ez a benyomás azonban hazug. Riza a valóságban hideg,
nyárspolgárias és tunya természet. Igen ragaszkodik Adához és szó nélkül
eltűri minden szeszélyét, mert azt reméli, hogy a Szinger-házban, ahol
annyi jeles ember megfordul, egyszer majd valami jó párti akad a
számára. A föltevésében azonban előreláthatólag csalódni fog; Szingerék
háza ugyanis az elsőrangu hozományvadászok találkozó helye. Riza
egyébként szerelmes Kékkövi úrba, akiről még szó lészen.
Koller báró képviselő. Egyet-mást már tudunk róla. Sápadtarcu, elegáns –
bár nem a szó mágnásos, hanem inkább európai értelmében elegáns –
fiatalember. Mindig igen komoly, de sohasem mulatságos. Mindenkivel
szemben lekötelezően szíves, de senkisem szereti. A mágnások lenézik
benne a lateinert, a polgárok bizalmatlanok a báróval szemben. A
társaságban azt találják, hogy nagyon tudákos, a tudósok pedig
műkedvelőnek tartják. Mint alkalmi publicista megajándékozta a nemzetet
a fajmagyarság és nemfajmagyarság fogalmával. A nemfajmagyaroknak sok
keserüséget okozott a megkülönböztetés, de egyikük sem gondolt még reá,
hogy Koller báró német eredetü. Talán ő maga sem gondolt még erre.
Wertheim úr, a tönkrement mágnás. Az apja után öt milliót örökölt, amit
aztán hamarosan elköltött Angliában, lóversenyeken és falkavadászatokon,
miközben kitért az anglikán vallásra. Nagy-Britanniában mint derék
gentlemant és vakmerő úrlovast becsülték; itthon mindig nevetséges
figura volt, mivel a külseje a Klabriász-pártibeli Herr Grünre
emlékeztet. Annyira angloman, hogy mindenét, amije volt, mégegyszer
odaadná, ha mint egy skót földbérlő fia született volna. Ha valahol egy
verkli a _Good save the Queen_-t játssza, akkor Wertheim lord leveszi a
kalapját és föláll.
Kékkövi úr. Csinos és elegáns fiu. Nagyjövedelmü és szerencséskezü
kereskedő. Ha redingote vagy frakk van rajta, akkor nem lehet vele az
üzletéről beszélni, mert személyes sértésnek veszi. Ebben a társaságban
alaposan lenézik, mivel nyitott boltja van valahol a Dorottya-utcában,
mégis szívesen látják azonban, mert abban bizakodnak, hogy egyszer mégis
el fogja venni a szép Rizát. De Kékkövinek kisebb gondja is nagyobb
ennél. Szinger Adát ugyan elvenné, de Rizát –? Nevetséges! Minden
esztendőben – nem tudni, miféle üzleti ügyekben – két hónapot Párisban
szokott tölteni, ott erősen elfranciásodott. Olvassa a _Figaro_-t és a
_Vie Parisienne_-t, igen elmés embernek tartja Armand Silvestre-t, a
Porte St. Martin pedig szerinte szédítő magasságban áll a Nemzeti
Színház fölött. Párisiasan öltözködik és fésülködik s lelkes propagandát
csinál a hétórai ebéd eszméjének.
Szinger Pista is jelen van. Ma a rendesnél is neróibb kedvében van.
Reggel az édesapja aláírásával ellátott ötezer forintos csekket akart
beváltani a bankban – az igazgató azonban bevitte a szobájába s azt
mondta neki: „Hallja, Pista öcsém, ne hamisítsa az édesapja aláírását,
mert pórul fog járni!“ – Ha nála lett volna az éles kardja, pofon ütötte
volna a rongyos firmát, nem is annyira a gyanusításban, mint inkább a
konfidens megszólításban rejlő sértés miatt. Pista egyébként a Riza
kedveért van itt. A leány ugyan nem tetszik neki, de mivel önkéntes
társai nagy elragadtatás hangján szoktak beszélni a telivér Rizáról,
Pista szemet vetett rá. Hogy a társaság valahogyan el ne bízza magát,
erre az alkalomra fölvette a legrosszabbik zubbonyát és a legképtelenebb
szabásu bőrnadrágját.
Utolsóknak érkeztek Kapuváry András és Gombos Andor. A fiúk igen
elszontyolodtak, hogy ennyi embert találtak együtt. Olyasmit képzeltek,
hogy hármasban fognak teázni Szinger Adával…
[Illustration: Minden esztendőben – nem tudni, miféle üzleti ügyekben –
két hónapot Párisban szokott tölteni, ott erősen elfranciásodott.]
Koller báró _(éppen valami elbeszélésbe kezd, amikor a fiúk belépnek)_.
Andrássy Gyulának még miniszterelnök korából van egy finom mondása –
Kékkövi és a Szecskay-leányok _(megfelelő mosollyal készülnek élvezni az
Andrássy finom mondását)_.
Ada. Jónapot, Gombos úr! Isten hozta, Kapuváry!
Andor _(fennakadva az Ada megszólításán)_. Bocsánatot kérek, hogy úr
létemre magammal hoztam Kapuváryt, aki nem úr…
A Szecskay-leányok _(összemosolyognak, mert megértik, hogy Gombos
izraelita, Kapuváry pedig igazi Kapuváry)_.
Ada. Ismernek mindenkit? Kérem, mutatkozzanak be!