Komnén Alexius leánya Anna, a ragyogó tollú historiairónő, azon nap
éjszakáján, melyen császári atyja seregei Durazzo mezején tábort
ütöttek, négy követet küldött Guiscard táborába. Kettő titokban jött,
kettő nyilvánosan.
A két követ, ki ünnepélyes szertartással jött a táborba, a fejedelemnek
hozott alkudozási ajánlatokat, olyanokat, minőket görögök szoktak
szemközt álló ellenfeleiknek tenni; nem felelős személyek szives
igéretei az egyezségre oly főszemély nevében, a ki azokat meg fogja
tagadni; homályos, jobbra-balra magyarázható föltételek, miknek értelme
más a győztesre, más a legyőzöttre nézve, furfangos kérdések, miknek
nincsen egyéb czéljuk, mint fogyasztani az időt s az ellenfél szívét
oktalan reményekkel elpuhítani.
A két követ a császári hölgy kegyeinek nagyobb bizonyságaul egy
nagybecsű ajándékot hozott úrnőjétől: Komnéna Anna kedvencz énekes
leányát, egy fiatal tizennégy éves gyermeket, ki a byzanczi udvarnál
növekedett, mindenkitől bámulva és csodálva.
E leányka neve volt Violanta.
A fiatal rabnő arcza, termete oly elragadó szép, éneke oly bűbájos, hogy
a byzanczi udvar hizelgő nyelve «muzá»-nak nevezte őt el s híre nagyobb
volt, mint a mai kor énekesnőié, a mivel nagyon sok van mondva.
Anna Guiscardnak ajándékozá a drága kincset, melynél becsesebb drága
köve a byzanczi udvarnak bizonyára nem volt.
Ismerte-e Guiscard a klassikus kor költőjének mondását a görögök
veszélyes ajándékairól? vagy csak ösztöne súgta meg neki, hogy
határozott válasz helyett azt izenje a császári hölgynek, hogy majd a
holnapi reggel meghozza válaszát az alkudozásra?
A másik két követ közül pedig az egyik Guiscard nejét, Gaitát, sietett
alattomban figyelmeztetni, hogy férje, Robert, ez éj magányos óráit egy
fiatal rabnő társaságában fogja tölteni, míg a második az ál-Michael
császárral tudatá, hogy elveszett leánya itt van, itt Guiscard
táborában, az ő sátorában, az ő karjai közt.
Violanta az ál-Michael leánya volt.