Másnap trombitaharsogás mellett hirdeték a fejedelem heroldjai, hogy az
elűzött Dukas Mihály, görögök császárja, menekülve érkezett Guiscard
udvarába, s az udvari népnek azon érzékeny látvány jutott, hogy
bámulhatá, mint lép a fájdalomtól roskatag férfi, a görögök császárja,
egy vándorbotra támaszkodva, Guiscard trónja elé, ki eléjetárt karokkal
lép le hozzá, s bibor palástját a jövevény nyakába akasztva, fölvezeti
őt trónjába, leülteti maga mellé, s megcsókolva a szomorú férfi
homlokát, könyező szemekkel átöleli s édes testvérének nevezi őt, s
azzal kirántva győzelemmel ismerős kardját, haragos esküvel fogadja,
hogy letöri a bitorlók hatalmát, s visszaülteti a boldogtalan császárt
elvesztett trónjába.
Elmondá hívei előtt, mennyit szenvedett ez ősz monarcha? minő csodák
között menekült meg? hogy látta híveit egyenkint elhullani, s a mi még
jobban fájt, csoportostól elpártolni oldala mellől? mily rémek közt
rejtőzött itt, amott; hogy költötte saját halálhírét, hogy ölte meg az
árulót, ki őt üldözői kezébe akarta szolgáltatni, s annak fejét adta át
saját magáé helyett és felvette saját fejének vérdíját. Másszor
pánczélostól úszott egy sebes folyamon keresztül, hogy megszabaduljon, s
végre mint közhajós menekült Italiába egy olajhordó hajón.
A normanok nagyjai hódolattal fogadták a férfit, kit Robert koronás
fővel, bibor palástban hordoztatott végig Apulia minden községén, s ő
maga fegyveresen lovagolt annak diadalkocsija mellett s buzdítá a népet,
mely virágokkal hinté a nagy császár útját, s üdvözlő énekkel fogadta
kapui előtt.
Robert mindenütt, a hol emberi szem látta, tisztelettel és hódolattal
kísérte – a bábalakot, melyet önmaga öltöztetett fel császárnak; hívei
előtt kezét szorongatá, arczát megcsókolta; ha hozzá ment, előbb
engedelmet kért a megjelenhetésre; a püspököknek intést adott, hogy a
templomokban imádkozzanak a császár életéért, s ő maga is jelen volt az
imán, s a pápa előtt térden állva könyörgött könyekkel szemében hű
barátjáért, a szerencsétlen uralkodóért, hogy segítse azt trónjába
vissza, buzdítsa fel hatalmas szavával az olasz népeket ez égrekiáltó
jogtalanság megboszulására; míg másfelől tele marokkal szórta a pénzt,
és tele szájjal a fényes igéretet, hogy fegyveres hadat gyűjtsön.
Mikor pedig azután egyedül voltak, akkor Dukas Mihály letevé bibor
palástját s állva fogadta az asztalánál ülő Robert parancsait, ki
nyomról-nyomra közlé vele tervét, az első partraszállástól egész Byzancz
ostromáig. Az utolsó szó pedig az volt: és akkor midőn elfoglaltam
számodra a keleti trónt, visszatérsz ismét házadba és lészesz, a mi
voltál: nem, a ki viseli a bibort, hanem, a ki méri azt singgel.