Ez utóbbi eset nagyon elevenig ható csapás volt a miniszterre.
Nem ilyen véget szánt ő a gonddal és előnyökkel szervezett
guerilla-csapatnak.
Mint hajdan Napoleon, úgy akart ő megjelenni ezek szuronyai mögött az
ellene támadt országgyülésen, de kegyencze elrontotta a tervet.
Még egy desperatus kisérletet próbált azután meg az országgyülés ellen,
de az is siralmas eredménynyel végződött.
Lázító czikkeket iratott bérencz lapjaiban saját sanscrit nyelvén és még
sajátabb sansesprit modorában az országgyülés tekintélye ellen, melyben
annak feloszlatását sürgeté, még pedig rögtöni feloszlatását, nehogy
ideje maradjon az ő fejére kimondani az itéletet.
De pórul járt czikkeivel, mert az országgyülésen megmosdatták értük és
nem törülgették meg utána, a herculesi nemzetőr generalis pláne oly
névvel nevezte őt minden circumscriptio nélkül egész pereputyjával
együtt, hogy e kifejezést az elnök imparlamentárisnak nyilatkoztatta, de
melyet a jelen volt publicum osztatlan applausussal fogadott.
A czikkiró, hogy mind ezek általi sértetlenségét s egyszersmind az egész
gyülekezet iránti lenézését kitüntesse, a tartott szellemi püfölések
közben felkapaszkodott a gyülterem contignácziós kathedrájába s onnan
kaczagott alá, fejét mindenféle oldalra billegetve, mint egy
gypszpagódli, mindaddig, míg a sértegetett rendek elkezdtek neki
mogyorót hajigálni fel, mint szokás a menageriákban kalitkázott bohókás
evetkéknek és tengeri macskáknak mogyorót hajigálni.
Erre megszégyenlette magát és lekotródott.
Ez történt ápril 12-én.
Másnap ki kelle mondatni az itéletnek a hűtlen miniszter fejére, kinek
letüntetével, a kormányon elhatározó majoritásban maradandott a
békepárt; de másnap és harmadnap egészen más dolgok történtek
Debreczenben, miknek auspiciuma alatt a miniszter gyönyörűen menekült.
Volt-e e másnapi eseményeknek összeköttetése az előbbiekkel vagy sem?
Miért kellett azoknak közvetlenül másnap bekövetkezniök? Azt mi nem
akarjuk feszegetni, annyi bizonyos, hogy azok megtörténte után a
minisztert a gyémántokért senki kérdőre nem vette.
*
Hová levétek ti napjai a ragyogó dicsőségnek, hová lettél te
hőstettekben gazdag időszak, te hír mámorával ittas év?
Elmultatok, elenyésztetek.
Hová levétek ti hősei az új históriának, kinek neveit két világrész
tanulta kimondani?
Elvesztetek, gyászos, nyomorú halállal, nem a harczmezőnek dicső
halálával.
Hová levétek ti szellemóriások, kik újjá akartátok alkotni a világot?
Nyögtök lánczok között, vagy futva bujdostok, elhagyva nőt, gyermekeket,
hazát, elhagyva az ősi hajlékot, s elhagyatva örömtől, reménytől!
Hol vagytok ti thermopilæi hősök, fiai az ifjú hadseregnek!
Idegen tartományokban érdemjel-fosztottan bünhődtök nem önbünötökért.
És ti, kik sohasem szerettétek, csak szoptátok a hazát, kik játszottatok
mindennel, a mi szent; ti a szabadság hamis prófétái, hol vagytok, mint
folynak napjaitok?
Farsang van. Mulattok ugy-e bár!
_Sajó._