Halljátok csak, milyen szép anecdotákat talál ki a katonaember, ha
elbusulja magát.
A felső táborban általános hír, hogy a volt királyné egyetért velünk,
együtt jár hadseregünkkel.
Egy titkos, rejtélyes asszony, ki mindenűtt jelen van, a hol valami
szükség akad elő, a ki mindenkit biztat, mindenkit segít, és szídja,
káromolja Windischgrätzet, mint egy granatéros.
Ha jön egy csapat, melynek fegyvere nincs, mindjárt ott terem a titkos
asszony s felfegyverzi őket pompás puskákkal.
Ha valahol megakad egy pusztában a sereg és nincs mit enni, rögtön ott
van a titkos asszony s mintha a földből nőne, úgy támad ott mindenfelé
kenyér, bor és pecsenye.
Ha valamelyik katonának nem akarnak váltani, ismét segít a titkos
asszony s osztja a huszast, mint a kukoriczát és váltja a bankót fényes
aranyokra.
Gyakran látják őt éjjel a vezérek tanyái közt előtünedezni, s mikor ő
megjelen, mindjárt megtudják a vezérek, hogy az ellenség hol van és mit
csinál?
Mikor a sereget körülkerítik, ő megyen elől s vezeti őket hegyek
tetején, föld alatt keresztül az ellenség háta mögé.
Elfogja az ellenséges hadvezérek leveleit s a mieink kezébe adja.
Ilyen dolgokat cselekszik egy ismeretlen asszonyi alak a mi táborunkban;
a ki nem hiszi, kérdezze meg akármelyik katonától, a kí onnan jött.
Azt hiszik, hogy ez senki egyéb, mint a detronisált királyné, ki boszút
akar állani azon méltatlanságokért, miket vele elkövettek.