Ha én kend, kend is kend.
_Kedves Táncsics komám!_
Kend igen becsületes, jóravaló, jámbor életű ember!
Kend igen tiszteletreméltó republicánus érzelmü, szabadelvü fiatal
ember.
De ha én kendnek azt mondanám: hogy én kendnél soha életemben okosabb
embert nem láttam, akkor nálamnál szemtelenebb hizelgő nem volna
Európában.
No iszen besavanyított kend azzal az alkotmányjavaslattal a tegnapi
napnak! ezt még a sült ökör sem hozhatta helyre.
Pusztítmány az lelkem, nem alkotmány.
Itt már kend nem csak a földet hiszi feloszthatónak, hanem még az emberi
ész tehetségeit is.
Kend azt akarja: hogy senki se viseljen tovább egy évnél egy hivatalt,
18 évtől 20-ig legyen katona, ha hivatalt akar kapni.
Szép gondolat ez Táncsics, sokért ne adja kend.
Már most képzeljen kend magának egy húsz esztendős katona ifjút, ki 21
éves korában lesz fiscális, 22-ben jegyző, 23-ban mérnök, 24-ben
polgármester, 25-ben orvos, 26-ban tábori kovács, 27-ben szinházi
director, 28-ban alispán, 29-ben pandur-káplár, 30-ban philosophiæ
professor, 31-ben harangozó, 32-ben Közlönyszerkesztő, 33-ban
calefactor, 34-ben rendőrminiszter, 35-ben tömlöcztartó, 36-ban
generális, 37-ben kisbiró, 38-ban egyházfi, 39-ben pénztárnok, 40-ben
orgonista, 41-ben jánitor, 42-ben esztergomi érsek, 43-ban szőlőpásztor,
44-ben postamester, 45-ben miniszterelnök, 46-ban főpallér, 47-ben
kasznár és így tovább.
Gyönyörű dolog volna az, úgy-e Táncsics, ha így sorba menne a hivatal az
emberen? senki sem tudná: hogy egy esztendő mulva mi fog lenni? s mikor
észrevétlenül belejutna, rögtön értene mindenhez, a mit rá nyomtak?
Hiszi-e azt kend, Táncsics: hogy vannak olyan hivatalok, a mikre
szerencse, ha egy városban egy hozzáértő ember akad; hiszi-e azt kend:
hogy a világon minden hivatalra előre kell készülni, néha még az
előrekészűlés is kevés, ha az ember természettől arra nincsen szánva?
Már pedig higyje el, hogy úgy van.
Kend azt akarja, hogy minden hivatalnok egyenlő fizetést kapjon.
Ez által azt nyerné kend, hogy az olyan hivatalokra, a mik nagy
fejtöréssel járnak, nem kapna arra való embert; nem mondom, hogy nem
akadna egy csomó kukoriczapásztor, aki ezer forintért elvállalná a
finánczminiszterséget, hanem ha azt akarja kend, hogy olyan embereket
rakhassan hivatalba, a kik a magok szakmányához értenek, bizony meg kell
azt fizetni édes komám, akármilyen republicánus időkben.
Nem azt fizeti itt meg a státus, hogy ki mennyit bir dolgozni, aránylag
mennyit bir megenni, hanem hogy kire mennyi szüksége van?
Hanem már azért csakugyan nagyon le lenne kötelezve a státus a kend
feltaláló tehetségei iránt, ha ezek nyomán minden 18–20 éves ifju katona
lenne.
Ebből az a kettős haszon volna, hogy eképen soha sem lenne a státusnak
veterán katonája, hanem e helyett tartana egy millió ujonczot s ez
darabját 150 p. fttal számítva, kerülne a státusnak 150 millió
forintjába évenkint.
Kendből nem lesz finánczminiszter, Táncsics.
Kend azoknak, kik a szabadságharczban résztvesznek, de földjük nincs,
igér fejenkint 20 hold földet a pártütők vagyonából. Ebben a harczban ez
ideig legalább résztvett 400 ezer ember. És így kellene kendnek
kiosztani 8 millió hold földet. De hátha még, mint alább indítványozza
kend, az egész népnek fel kellene támadni, mintegy 8 millió ember közt
lenne kiosztandó 160 millió hold föld. Ennyi tán egész Európából sem
telik ki.
A mit kend a vármegyei reformról szól, az ellen nincs kifogásom. Nem
merek hozzá szólani, mert nem értem: hogy mit akart kend ott mondani?
Abban is igazsága van kendnek: hogy a falusi tanítóknak épen annyi
szüksége van, mint a városiaknak, kivált miután Eldorádóban a városi
élet nem drágább mint a falusi.
Hanem az adókulcsot egy kissé sokallom. Száz forint értéktől 4 forintot
fizetni adóba, nem tréfa; egy hold föld árendája évenkint 3 forint, egy
hold föld értéke száz forint és így fizetne az ember a földétől egy
forinttal többet, mint a mennyit bevesz. Kendtől Táncsics az ember
megvárta volna, hogy semmiféle adót se fizettesen vele.
Legjobb pont az egészben a 45-dik, melyben kinyilatkoztatik: hogy ezek
helyett más fog készítődni.
A mi ott a harmadik szakaszban van nyomtatva, azt vagy én nem értem,
vagy kend nem érti, s így quittek vagyunk; a II-dik szakaszban kend
magát, mint hadvezéri talentumot mutatja be, melyből ismét az a
tanulság: hogy kend igen derék becsületes ember, de aztán semmi egyéb.