Jön az éjjeli őrvonal. A laktanya előtt nadrágbadugott kézzel pipázik a
strázsa és nem mozdul. Kérdé a patrouille-vezér: hogy mért nem kiált
queraust? Van eszem, felel a táblabiró-silbak rendületlen phlegmával,
mikor azok odabenn a meleg szobában makaóznak, ordíthatok én, a meddig
tetszik, még sem jönnek elő.
April 23.
33.
Párisnak egy városnegyedében már nem fizetnek házbért. A zsellérek a
communismus elveihez csatlakoztak, a háziurak ki vannak barricadozva. A
minapi népgyűlésen a pestiek is gyakorlatba akarták hozni e nemadózási
rendszert. Persze, ha voksolásra kerülne a dolog, a háziurak iszonyú
kisebbségben maradnának. Annyival is inkább, mert az okoskodás nagyon is
gubára ragadó. A háziurak az ő zselléreiknek zsarnokai: mind meg annyi
Lajos Fülöp en miniature. Egy orosz czár mindegyik külön.
A háziuraság eszméje egy az absolutismussal, egy a zsarnoksággal.
Mert:
1. A zsarnokokat nem a nép választja, a háziurakat sem. Maguk teszik
magukat háziurakká.
2. A zsarnokok a népet szertelen adóval szokták terhelni; a háziurak
szintén.
3. A háziurak még csak nem is «Isten kegyelméből» uralkodók, mint ezt a
királyok szokták neveik után irni.
4. A háziurak a világosságnak esküdt ellenségei, bízonyítja ezt
Budapesten minden lépcső és folyosó.
5. A háziurak csupán megvesztegethető ministereket tartanak, kiket a
köznapi világ házmestereknek nevez.
6. A háziurak egytől-egyig absolut monarchák, dalai lámák, orosz czárok,
török sultánok, Nérók, Caligulák és Dsingiszkánok, házmestereik
mindmegannyi Guizot, Metternich, Paskevics, Apponyi, Radeczky, török
basák, mandarinok, hetmanok és administrátorok!
Minthogy pedig republikánus országban ejusdem farinæ urak számára
nincsen türelem többé, azért Párisban a háziurak ünnepélyesen
detronizáltattak.
Csak hogy ne ebben kezdjétek Párist utánozni, kedves magyarjaim.
34.
A mult napokban ismét nagy rakétás ünnep volt: az ablakok jól ki voltak
világitva, a görögtüz is meglehetősen sikerült, sok helyütt olajos
papirosra festett képek látszottak. A nép bámulta őket.
A többek között legnevezetesebb volt egy tömlöcz ablaka a megye házában,
ez is ki volt világitva. A benne lakó raboknak mart. 15-kén kellett
volna a magok évnegyedes huszonöt pálczaütését fölvenni. A forradalom
napjai róluk is elvonták a baromi büntetést. Utolsó garasaikat tették
össze, hogy tömlöczük ablakát e nagy nap emlékére illően
kivilágíthassák.
35.
A vidéken egy zsidó-árendás megfogad egy nemes legényt kocsisnak. A
nemes legény teljes életében illő büszkeséggel utálván a dolgozást, a
mint hallja, hogy nincs többé robot, fut a gazdájához, kezébe nyomja az
ostort s búcsúzik tőle, mondván: «megjött a szabadság, Iczik gazda; nem
dolgozom én kendnek többet.» – A zsidó megérti a dolgot s azt mondja:
«no János, ez ugyan nagyon jól van; még eddig nem mertem kendnek
megmondani; de már most, ha eljött a szabadság, én is meg mondom
kendnek, hogy kend egy semmirekellő lusta filkó. Isten megáldja János.
April 30.
36.
A miniszteriumhoz ez ideig 1642 folyamodvány nyujtatott be. Mind
hivatalt kérnek, de egyik sem mondja meg, hogy mifélét? Magyar ember
természetesen universalgenie szokott lenni, kivált ha még táblabiró
fajta. Kilencz iskola padjába belefaragta a nevét s mikor a tizedikből
kimenekül, ott van, hogy mindent tud a világon, a mire szüksége nincsen.
Ilyenkor aztán csak az a kérdés, hogy cserzővarga legyen-e, vagy
miniszter? Mindkét pályára egyenlő előkészletei vannak. Mikor magyar
nemes ember a fiát iskolába küldi, azt mondja neki: «tanulj fiam;
tebelőled még palatinus is lehet.» S az aztán szörnyű baj, mikor
egynehány százezer ember egyebet nem tanul, mint minek csak palatinus
korában vehetné hasznát.
37.
A minap oda megy egy német Klauzál miniszterhez, mint sok más német.
– Karsamadiner! – Jó napot, polgártárs!
– Ah, excellenz, nem ismer engem?
– Nincs szerencsém, polgártárs.
– Én vagyok az a friseur, a ki ő excellentiájához a premier miniszterhez
jártam tavaly országgyülés előtt.
– Ah! nagyon szép! mivel szolgálhatok önnek polgártárs?
– Nagyon furcsa körülmény hajtott ide excellentiádhoz, magam sem tudom,
hogy kezdjem? de nem volt máshoz bizodalmam. Eddig az volt a czímerem
egyik felére felirva, hogy «friseur» a másik felére pedig az hogy:»
coiffeur», jobb lett volna ugyan azt irni helyette, hogy: «perruquier»,
mert ez szebb is, nobelabb is és legalább magyarul van; hanem már most
meg akarom változtatni a feliratom a miniszterium tiszteletére s e
végett bátorkodtam folyamodni, vajjon méltóztatik-e beleegyezni, hogy
így irjam «fodrász?» vagy pedig igy, hogy «hajfodrász?» Én a miniszter
úr ő excellentiája válaszában tökéletesen meg fogok nyugodni.
Képzeljük már most e kérdéshez Klauzálnak elpusztíthatatlan türelmű
szelid képét, melylyel ő a folyamodónak egész türelmesen felelé: legjobb
lesz, irja ön igy: «hajfodrász!»
Milyen huszonötöt csapatott volna erre egy torontálmegyei szolgabiró!
Május 7.
38.
Egy sógor-lap csunyán kifakadt ellenünk. Azt mondja, hogy köszönik a
németek a mi _csókjainkat_, ha mi pénzt meg katonát nem adunk nekik
Olaszország ellen.
Hát te azért jöttél ide csókolózni, mert azt hitted, hogy ez a jó bolond
magyar neked minden csókért kád aranyat ajándékoz?
Tiz milliót egy csókért! Te! Hisz ennyit _Cleopatra_ sem kapott. Nálunk
becsületes magyar ember, ha valakit megcsókol, tartja tisztességnek, s a
ki itt pénzt kér a csókért, annak nem szabad nappal járni az utczán.
39.
A dicsőségesen elmult fáklyás-zenék egyikénél egy budapesti
nemzetőrkapitány kirendelte a századját – fáklyát vinni. Vajjon nem
fognak bennünket majdan kukoriczafosztásra és hajtóvadászatra st. eff.
is kirendelni?
Nem értjük mi egymást.
A nemzetőrség eszméje pogányul el van sántítva.
A nemzetőr nem silbak. A nemzetőrnek nem kell prezentirozni tudni, nem
is szabad.
A nemzetőr nem drabant. A nemzetőr nem arravaló, hogy éjjel a korcsmákat
vizsgálja, s a proletáriusokat pórázra szedje.
A nemzetőr nem bakter. A nemzetőr nem azért van a világon: hogy a
tisztelt házi urak nyugodtan fekhessenek az ő füleiken.
A nemzetőr nem díszpolgár. A nemzetőrnek nem az a dolga, hogy tarka
ruháját és fényes fegyvereit parádézni hordja, mikor nagyuraknak kell
gyönyörűséget szerezni.
A nemzetőr tisztán bajnok, semmi más. A nemzetőr kötelessége víni, lőni,
hadakozni, farkas-szemet nézni az ellenséggel, barricadokat csinálni, s
béke idején e műtételekben magát gyakorolni. A strázsát-állás,
patrouillozás, prezentirozás maradjon a tisztelt bakter uraknak,
katonauraknak és aranymentés uraknak; ők arra valók.
40.
Az erdélyhoni oláhoknál ilyen jó színben állanak mozgalmaink:
«A szerecsen császár háborút izent a magyar királynak. Ennek oka az:
hogy miután Szerecsenországban minden férfinak tíz feleséget kell
tartani, hát a szerecsen császár most a szomszédból hordatja össze az
asszonyokat. E végett mind Magyarországban, – mely Szerecsenországhoz
legközelebb esik, – mind Erdélyben össze fogják szedni a nők közül a
barnákat s odaadják a szerecseneknek.