41.
Valahol már megint nagy ünnepély készül. Sütnek, főznek, borokat
fejtenek. Érzem a rántás szagot. Azt mondják, hogy az orosz követeket
várják. Ők is el akarják fogadni a pesti tizenkét pontot s nekik is
felelős miniszterium kell, – olyan mint a mienk.
Isten neki. Megosztjuk velök is, a mink nincsen.
Kell pénz barátaim? Itt van, vigyétek! van nekünk annyi mint a polyva;
hozzatok zsákot, hordókat, kádakat, szapullókat; a mi csak van. Adunk
mink, a mennyi kell, örülünk, hogy szabadulhatunk tőle.
Itt van mindjárt Bécsnek tiz millió esztendőnkint. – Tessék! – Aranyban,
ezüstben.
Itt van Lengyelországnak másik tiz millió. Csak kocsit kell érte
küldeni.
Szerbiának – no ennek elég lesz hat millió. Ha több kell, csak
szóljanak.
Moldáviának, még nem tudjuk, hogy mennyi kell? Előlegesen tessék a három
millió. Ezért interest sem kérünk.
Olaszországnak – ah ennek kell küldeni husz milliót! Legalább! Mi az
nekünk?
Csehországnak detto tiz millió. Azok is jó emberek.
Törökország – te is gyere elő. Szólj: mennyi kell? A magyar nemzet nem
tud hová lenni nagylelkűségében, megful a maga zsirjában. Segítsetek
rajta!
Tessék, tessék.
Kell katona? Azt is adunk. Kinek volna az, ha nekünk nem! Annyi van,
hogy mint midőn Xerxes felállt egy hegyre, onnan nem látta a katonái
sorának végét: azonképen mi is, ha egy hegyre felállunk, hát egyet sem
látunk.
42.
Egy gazdag táblabiró, ki mint kiszolgált hadastyán, szintén kapott oly
rézpecsétet, a milyet a katonák szoktak a gyomrukon hordani, s a mit
Isten tudja miféle érdemekért osztogat a császár, – hát azt a pecsétet
elvesztette.
Másnap kihirdetteti, hogy a ki ezt az elvesztett érdemdísz-rendjelt neki
megtalálja és haza viszi, kap jutalmul öt forintot, persze fekete
bankóban.
Nagyon szerette a pecsétjét, büszke volt rá; hát nem lehet csodálni,
hogy oly feligért érte.
Harmadnap (abban a városban történetesen sok katona volt) kilenczvenhat
ilyen érdemdísz-rendjelt vittek a nyakára, darabját öt forintjával.
Egyecskét _vesztett_ el s kilenczvenhatot _találtak_ neki harmadnapra.
43.
A városháznál megint dictióznak a zsidók és a magyarok ellen. Aesopus
meséiben a barmok beszélnek úgy mint az emberek; itt megfordítva kezd
lenni a dolog.
44.
Istentelen világ!
Képzeljétek csak minden világ keresztyén népei: Pesten husvét első
napján a magyar szinházban játszottak!
Oh te Szodoma és Gomora, te Ninivé, te Babylon! Te bűnnek leánya: Husvét
első napján bűnös világi mulatságnak nyitni meg a comédiaházat! nem
félsz, hogy elsülyedsz?
Nem, nem, sokáig nem állhat a világ. Az özönviz már nem messze van. Én
megyek, váltok jó előre jegyet a Noé bárkájára.
45.
E napokban jött közénk egy pár lengyel, kik egyenesen Krakkóból szöknek.
Egyiknek meg volt lőve a lába.
Ott is szép dolgok történtek.
A kormány megengedte nekik a national convent összehivását.
S mikor szépen együtt voltak, akkor elkezdte őket kartácscsal lövetni.
Nem rossz módja a capacitatiónak. Az ilyen véleményre persze nem lehet
másképen, mint barricadokkal felelni.
Szegényeket azonban szétverték onnan is, s most már igazán földönfutók.
Tépjétek le az égről Sobieski paizsát s dobjátok a kútba.
Ha ti egykor e paizszsal meg nem véditek Bécset, most ennek a Bécsnek
kövein a kecskék legelnek s a denevérek készítenek fészket és ti
szabadok vagytok.
Nem gyilkolt volna meg benneteket – hálából, a miért megszabadítátok,
midőn a halál szeplői kiverték, midőn patkányait kezdte már megenni.
46.
Quod nova testa capit, etc. A ki egyszer táblabirónak születék stb.
Kimondtuk, hogy nincsenek többé titulusok s alig számolunk hatot, megint
benne vagyunk a titulusokban.
Most már mindenki oda teszi a neve után: N. N. nemzetőr, X. Y. közlegény
a XX. nemzetőrszázadban I. A. a XVI. század nemzetőrség felcserje. O. J.
hadifőjegyző. Q. Q. nemzetőr-ezredes. Csak kitörik a szeg a zsákból.
Elhagytuk a «tekintetest» s behoztuk a «citoyent.»
A titulus nem azért titulus, mert czifraság; hanem: mert erre a
kérdésre, hogy: kicsoda? azt feleli, hogy: micsoda?
Május 14.
47.
Sopronmegyében egy falu jobbágysága föl akarta osztani a földes ur
jószágát.
Szerencsére a katonaság jókor közbejött s a lázadók kegyesen
megszeppenve oldalogtak haza.
Nehányan a falu bölcsei közül, tartva attól, hogy e kudarczot vallott
revolutiónak még következései is lehetnek, megkérdezték a notáriust,
hogy mi bajuk történhetik ezért?
A notárius tanult ember levén, azt mondá:
«Ezért kigyelmetek közül ötöt hatot felakasztanak, a többit elviszik
katonának.»
«Uram, notárus uram, nem jól lesz az, segitsen fejünkön!»
«Bizony nem segithetek én, édes atyámfiai, ha csak kentek magok meg nem
előzik a statariumot, s az egész faluban mindenkit, a ki csak résztvett
a nyugtalankodásban, huszonötig nem csapnak.
Ezeknek sem kellett több, mentek rögtön a biróhoz.
«Biró uram ne sajnáljon ránk huszonötöt csapatni.»
A birónak mit volt mit tenni? előhuzatta a derest, lekapatta sorba,
betűrendbe s huszonötig csapatta az egész falut.
Akkor aztán magát a birót hasaltatták neki. Mit volt mit tennie? kiállta
ő is az ő huszonötjét s már most áldják mindnyájan az ég urát: hogy ily
szépen megszabadultak a véres büntetéstől.
48.
Egyszer Mária Terézia alatt felzendült Bécs legalsóbb osztályú népe.
Kérdi a királyné: hogy mi baja a canaillenak?
– Nincsen _kenyerük_ szegényeknek, – felelék neki.
– Minő finyáskodás! – szól erre méltó indignatióval a királyné, – ha
nincs _kenyerük_, hát mért nem esznek _zsemlyét?_
49.
Ferenc király egykor egy feldmarsalával ferblizett a táborban.
A király beszerelt, a marsal aussizott: azután gustirozott mind a kettő.
Ekkor a király ijeszteni akart s hivott két huszast, a marsal megadta és
visszavágott még hatot s kérdezte mije van?
A király kivágta:
– Három király, magam vagyok a negyedik. – S nyult a cassa után.
A marsal legkevésbbé se jött erre konfusióba, ő is kivágta a magáét:
– Három disznó, magam vagyok a negyedik. S beseperte a cassát.
Május 18.
50.
Kérdés. Miben különbözik a franczia forradalom a magyar forradalomtól?
Felelet. Abban: hogy a francziák _el akarták kergetni_ a királyukat s ez
nekik _sikerült;_ a magyarok pedig örömest _haza hozták_ volna a
királyukat s ez meg nekik _nem sikerült_.
51.
Kérdés. Micsoda titkos jelentéseik vannak az érdemjeleknek, miket a
királyok osztogatnak?
Felelet. _A kereszt_ azt jelenti: «ime te is segitettél a népek
megváltóit keresztre feszíteni, viseld érdemed jelét a nyakadra kötve.»
Az _aranykulcs:_ «hű tömlöcztartója voltál a szabadságnak; viseld
porkolábi érdemeid diszjelét magadon.»
Az _aranyláncz:_ «engedelmes igavonója voltál a te uradnak, legyen
megaranyozva a láncz, melylyel zsámolyához vagy kötve.»
Az _arany sarkantyú:_ – «első voltál ott, a hol futni kellett, legyen
mivel sarkantyúznod a lovadat, ha háborúba mégy.»
Az _arany gyapjú:_ – «jámbor birkája voltál a te uradnak: viseld
tulajdon bőrödet.»
A _térdkötő:_ – «köszönd e harisnyakötőt azon érdemeidnek, miket
magadnak az udvarhölgyek körül szereztél.»
A _tárcza_ végre ilyenformát jelenthet: – «tömted a gazdád tárczáját a
nemzet pénzével, már most emlékül tartsd meg magadnak a bugyillárist.»
52.
Kérdés. Mit csinálnál te Jellacsicssal, ha te volnál a nagy mogul?
Felelet. Először szép szóval kérném meg: hogy ne sajnálja magát
fölakasztani.
Kérdés. S ha szót nem fogadna?
Felelet. Akkor iszonyú chriát irnék neki számtalan periodus
quadrimembrisekkel, phrasisokkal, similitudokkal, citatumokkal,
syllogismus catenatusokkal, flosculusokkal, locus topicusokkal,
emblémákkal, chronostichonokkal s mindennemű rhetoricai figurákkal
felfegyverkezve, melynek prologusában a haza boldogságáról, epilogusában
pedig azon édes kötelességről szólanék, melyben részesülni fog, ha e
chria folytán magát rögtön felakasztja. Adnectálván a ministeriális
ferman mellé egyúttal a szolgálattevő selyemzsinórt.
Kérdés. S ha még akkor sem akarna engedelmeskedni?
Felelet. Akkor elküldeném neki a magyar tudós társaság szótárát, azzal a
világos fenyegetéssel, hogy ha periodusaimnak rögtön nem enged, nem
marad e szótárban egy ige, melyet ellene nem küldök, szabályozott
glédába állított hadi rendben. Kérdés. S ha még ekkor is megbicsakolná
magát? Felelet. Na – akkor elővenném nagylelkűségemet és
_megkegyelmeznék_ neki.
53.
Azt beszélik, hogy ministereink egyike, midőn Párisban járt,
meglátogatta Madame Lenormand-ot, azt a világhírű jósló nőt.
E hölgy négy jóslatot tett neki, melyek mindegyike képtelenség volt azon
időben.
I. Megszünik gazdag lenni. (Családja egyike volt a legtehetősebbeknek
Magyarországon.) Ez beteljesült.
II. Egy nemesnek lesz sógora, s egy köznemesnek veje. (Apja zászlós úr
volt és magas aristocrata.) Ez is megtörtént.
III. Magyar minister leend. (Akkor még ily hivatalnak a czíme sem
létezett.) Ez is beteljesült.