– Jobbra kanyarodj!
– Mit gondol szomszéd, komám uram, nem jobb volna balra kanyarodni?
Ápril 16.
29.
Mi hir Kis-Ázsiában? Kis-Ázsiában annyira divatba jöttek a
fáklyás-zenék, hogy jelenleg egy kölcsön-fáklyás-zenét-adó-társulat
látta jónak a világra jövetelt, mely által minden részvényes tag
sorshúzás útján részesülni fog e megtiszteltetés nemében. Ha a társaság
például 365 tagból álland, mindennap egynek neve kihuzatik s az,
fáklyás-zene kiséret mellett, körülbelől ilyenforma dictióval fog
felköszöntetni: «Tekintetes táblabiró úr! Önnek érdemei
elszámlálhatatlanok, nem szűkség őket hosszasan felemlítenem, de nem is
czélszerű, mert a fáklya drága, s pedig holnapra is kell; elég legyen ön
magasztalására annyit felhoznom, hogy ön a részvényét pontosan
lefizette, minélfogva van szerencsénk önnek háza elejét szurokfüsttel
megdicsőíteni; éljen!» A fáklyák pedig ott helyben rögtön eloltatnak, s
gazdálkodás tekintetéből másnapra eltétetnek s ez így megyen, míg az év
lejár, minden istenáldott éjjel.
30.
Az erdélyi kormányzó ilyen szép atyai szavakkal nyugtatá meg a petitiót
benyujtó népet: «hallottam: majd meglátom; most pedig _takarodjanak önök
haza_.» Nem hosszú, de szép!
31.
Egy nógrádmegyei faluban kérdi a földművelő nép a paptól: ki adta nekünk
a szabadságot? A pap felelé: a császár, a ti apátok! Elmentek azután a
zsidóhoz, a ki pálinkát mér, kérdik tőle ugyanazt, ez azt felelé: a
nemes urak adták e jókat. Melyik mondott már most igazat? Kérdik végre a
szolgabirótól. Ez is azt felelé: hogy a kaputos urak voltak olyan jók.
«Na, mond erre a falu szája, ha ez így van, nem kell nekünk a pap; hanem
a zsidót megteszszük a jövő restellatión esküdtnek.