Életképek.
1848. Martius 23.
1.
Egy úgynevezett feketesereg is alakult e napokban fekete zászlóval,
halálfő a közepén. Itt vonult össze a néhai aristocratiának vert
maradványa. Hadd gyászolja mindenki a maga halottjait, ki fehérben, ki
feketében.
Már most csak az a kérdés, hogy szin-e a fekete? Az optica azt mondja,
hogy az a szinek hiánya. Egy szóval olyan _neutralis_ valami.
2.
Azt beszélik, hogy Metternich itt van valahol Pesten. Sokan már azt is
tudják, hogy boltot akar nyitni az életében összevásárolt lelkekkel
kereskedendő. Hagyja abba: jó bornak nem kell czégér; _becsületes_
ember, ha el akarja a lelkét adni, mindig talál vevőre.
3.
Két angol utazó érkezett mart. 15-kén városunkba.
Ezek Palermoban voltak, mikor ott a forradalom kiütött; békeszerető
lordok lévén, onnan rögtön eltisztultak Mailandba. A mint oda érnek,
kiüt a forradalom. Innen szintén odább kelve, utaznak Párisba. Alig
vannak ott egy hétig, kiüt a forradalom. Itt ismét felpakolnak, mennek
Münchenbe: alig szállnak le a kocsiról, kiüt a forradalom. Rohannak
Bécsbe: itt végig se mennek még a városon, már áll a forradalom. Végre
is Pestre kergeti őket a sors: s a mint lábukat a partra teszik, itt is
kiüt a forradalom. Igy ezek mindenütt magukkal vitték a forradalmat. –
Csak odább-odább még mylordok! Itt meg ne állapodjanak, menjenek, járják
be az egész világot.
4.
A huszár-nemzetőrség is erősen verbuvál, száma túlhaladja már a
háromszázat, mind gyönyörű válogatott szép hazafiak, az egyenruha alig
kerül többe háromszáz forintnál. – Tegnap odamegy közibök egy zsiros
suhancz, gyönyörűen kitisztítva, mintha sasokkal küzdött s kéményen bujt
volna keresztül, s be akarja magát iratni. Kérdik, hogy kicsoda? –
_Alföldi nemes_ ember. – (Alföldinek elég alföldi, hanem nemes embernek
kissé nagyon ittas volt a fiu.) – De ló kell ám majd ide! – Hiszen ha
csak ló kell! (mondaná Bandi a «Csikós»-ban).
5.
Hogy fejlődék a jellem a forradalomban: többeknek a nép szónokai közül a
forradalom alatt kalapja, pálczája vagy köpenye tévedt el, s másnap a
nép fölkereste őket: hogy kezükbe szolgáltathassa elvesztett
tulajdonaikat.
6.
Hir szerint Angliában is köztársaság van már. Az ördög nem alszik,
mondja az egyik fél. Nem rövidült meg az isten keze, mondja a másik.
7.
Kecskeméten is kitűzetett a városházára a forradalmi lobogó. Ezt a
tanodai fiatalság követelte, mondván: ha a tanács ki nem tűzi, majd
kitűzzük mi.
A helybeli katonaságnak megizené a helyhatóság, hogy szépen viselje
magát. Fölösleges volt. Azok azt felelték: csak minket ne bántsanak, mi
nem bántunk senkit. Nem is volna tréfa, ha a kecskeméti húszezer
vasvillás nationalgarde nekitámadna egy mélyen tisztelt lovasezrednek,
két óra mulva nem lehetne megismerni: melyik volt az ember, melyik volt
a ló?
Hanem a kőrösiek maig sem hisznek semmit. Azt mondják: Schneiderribillió
az egész. Aludjunk még egy kicsit.
8.
Egy mélyen tisztelt főbiró úr, a mint a helytartó-tanács rendeletét
vette a censura eltörlése felől, ilyenformán irt alispánjának: «a
helybeli censort felfüggesztettem s a sajtótörvények kidolgoztatásáig
magam vettem által a censori hivatalt.»
9.
Mi lesz már most ezekből a szegény censorokból? (csakhogy már egyszer
megértük, hogy sajnálhatjuk őket!) Kovácsmesterek nem lehetnek, mert ők
csak békókat tanultak csinálni s ezekre szükség többé nincsen. –
Kertészek nem lehetnek, mert ők a virágokat gyomlálnák ki s a
maszlagokat tennék üvegházba. – Szabók nem lehetnek, mert az ő ollójuk
szabása után a carbonari köpönyegből is gályarab kámzsa támadna. – Ha
molnárok lennének, ott igen értenének a vámoláshoz. Legjobb lenne nekik
most lapszerkesztőkké lenni s mind azon dolgokat, miket egykor más
lapokból kitörültek, egyenkint kiadogatni. Ebből gyönyörű ragout
kerekednék s alkalmasint eltartana ebben a században.
10.
Pesti írók nejei egy szépen himzett zászlóval fogják megajándékozni a
nemzetőrséget. Ily kedves kezektől varrott zászló alatt aztán öröm lesz
csatázni a hazáért. Petőfi ezelőtt két hónappal megirta azon verset,
melynek refrainje ez: varrd meg azt a zászlót, feleségem! A költők a
világesemények látnokai.
11.
Lajos Fülöpnek a párizsi proletárok collecta útján alamizsnát
szándékoznak küldeni. Szegény még útiköltséget is elfelejtett magával
vinni. Az volna még szép, ha mint Abdolonymus király, földművelésre
szorulna az egykor rettegett monarcha: hogy éhen ne haljon.
12.
Pestmegye rendei közgyülésileg elhatározák, hogy ezentúl minden czímeket
megszünteknek fognak tekinteni. Semmi nagyságos, semmi méltóságos,
tekintetes, nemes nemzetes urak és asszonyságok többé. Az egyszerű
«polgártárs» és «polgártársnő» czimzetek foglalandnak helyet a törvényes
nyelvben is. A közéletben eddig is széltére divatoznak már. A chinai
falak a szellem egy lehelletétől leomlottak. Több tekintetes nemes
vármegyék táblabirái bámulva kérdezik: hát minket hogyan fognak ezentúl
titulálni?
13.
Pesten hölgy-nemzetőrsereg van alakulóban; nem volna rossz gondolat. Ha
ránk bizná valaki, tudnánk mi oly bataillont összeválogatni, mely előtt
lerakná az egész armádia a fegyvert. Egy ilyen amazoni tekintettel több
ellenséget le tudnánk győzni, mint valamennyi rozsdás karabinnal, miket
méltóságos báró Lederer főhadikormányzó ő excellentiája számunkra
kiválogattatott. Mint illenék a szép fürtökre a kócsagos kalap lengő
tollaival, a karcsú derékra a bogláros kardkötő: s a fehér kezekbe a még
ragyogóbb aczél. Föl, szép amazonaink, a haza mindnyájunké. Víjjuk ki az
egri nevet! Adjunk példát a férfiaknak, mutassuk meg nekik, hogy a nők
sem félnek az egyenruhától.
14.
Bon soir citoyen Széhenyi! mond valaki a nemes grófnak. – Bon nuit
citoyen sansculotte – felelt rá a nemes gróf.
15.
Egy bonmot hallottunk jelszavainkra mondatni s minthogy a tréfa talpra
esett, mielőtt elleneink közül valaki elmondaná, magunk teszszük közzé.
Egy citoyen sansculotte neki esik a másiknak s azt hátba üti, mondván:
«_szabadság!_» a másik visszafordul: detto hátba üti és azt mondja:
«_egyenlőség!_» ezzel kibékülnek, kezet nyújtanak és összeölelkezve
mondják: «_testvériség_».
16.
Az országgyülés hozott sajtótörvényeket. Ezek is oly formán ütöttek ki,
mind mikor a földműves esőért imádkozik, aztán jégesőt kap. Köszönjük mi
az ilyen sajtószabadságot. 10 _ezer pengőt kell_ készpénzben
biztosítékul lefizetni annak, ki martius 20. óta divatlapot, 20 _ezeret_
a ki napi lapot ad ki; ki ezt nem tette, egy évi fogságra büntettetik. E
szerint mi valamennyien, kiknek azóta lapja megjelent, ingyen szállást
kapnánk egy esztendeig. Nem volna rossz gondolat, így igen jól
kijátszhatnók a háziurakat. Kisebb-nagyobb vétségekért _egy naptól_
fogva négy évi börtönt remélhetnek az illető írók. Honoráriumnak elég
bőkezüen van osztva. _Nem szabad megsérteni a törvényhozó testületet._
Ez legmulatságosabb.
Vajjon mikor a tens rendek a váltótörvényeket hozták, miért nem kötötték
ki, hogy a törvényhozó-testület tagjait nem szabad exequálni? Könnyű
volna így törvényeket hozni, hogy maga a törvényhozó-testület kivétel
legyen alóla. Csak a mi az Istenhez megy és az Istentől jön, az a szent;
a többi megbiráltatik. Önök el látszanak felejteni: hogy önök nem urai a
népnek, hanem csak küldöttei. _Megsérteni_ senkit sem szabad a sajtónak,
de _megmondani az igazat_ mindenkinek szabad és kötelesség.
17.
Van itt körülünk egy (talán több is) újdonan sült nemes ember, ki tavaly
vásárolta a nemességet, persze nem vérén, mint Árpád alatt bejött
ősapáink, hanem jó pénzen, mint sok más egyéb megvásárolható dolgokat;
most ez azt kérdi: hogy hát ő neki ki adja vissza a pénzét, a mit a
czímeért adott? – A kutyabőr így hangzik: «birja pedig ő és az ő
maradékai mind ezen jogokat _örökkön örökké tartandó időkig_.» Ennek is
furcsa fogalmai támadhatnak az örökkévalóságról.
18.
– Nem értem én ezt, – mond egyik communista a másiknak, – ha mindent
egyenlően felosztunk egymás közt s te holnap a te részedet mind beiszod,
mi lesz akkor?
– Ujra osztozunk!
April 2.
19.
Édes öcsém, te is azt mondod, a többi is azt mondja: _utolsó_ csepp
vérünket a szabadságért! Szeretném már azt is látni, a ki az első csepp
vérét felajánlaná!
20.
– Kaptál «_Ferencz-emlék-pénzt?_ Kérdi egyik bécsi a másikat?
– Nem én.
– Nesze, adok én egyet. S ezzel kezébe nyom egy – két garasost a
harmincz krajczár felirattal.
21.
Egy püspöknek a szivét holta után bebalzsamozták. Testét eltemették a
k*i sírboltba, szivét a sz*ibe. A teste fölé ily sírfeliratot tőnek:
«itt fekszik egy _szivtelen ember_». A szive fölé pedig ezt: «itt
fekszik egy _embertelen sziv_».
22.
Egy censor nem tudott francziául s ezért minden franczia szót kitörült,
a mi elébe akadt, irgalom nélkül. Azt mondta, hogy őtet nem lehet
azáltal megcsalni, hogy az ember dolgokat ír, miket ő nem ért. – Egy
másik pedig nem értette az új szavakat, s ezért mindent a párizpápaiban
keresett utána. Egyszer Döbrentei egy kéziratát birálta. Látja e szót:
«kontár». Quid hoc est? Non intelligo. Posui ipsi «kantár». Másutt látja
e szót: «erény». Nem érti. Teszi helyette «remény» stb.
23.
Az elhatározó percz itt van. Midőn e sorokat irjuk, éjfél van, a
szabadság tere tömve van néppel, mely rivallja: fegyverre! fegyverre!
Fáklyavilágnál olvassák föl a ministerek a királyi kegyelmes leiratot,
mely tudtunkra adja: hogy a király adott szavát nem akarja beváltani. A
nép rivallja: Megcsaltak bennünket, fegyverre, fegyverre! A harangokat
félre akarják verni. – Most vagy soha! ezen szavakkal végzi beszédét az
egyik minister. Ki kell hirdetni az országban: hogy a haza veszélyben
van. Itt vannak késedelmeskedésünk keserü gyümölcsei. Mindennap hinni,
mindennap megcsalatni és mégis mindennap ujra reményleni! A végső
perczre jutottunk. Ki fog a polgárvérről felelni, mely a vakhit miatt
omolni talál? Egyetlen reményünket még a nádorban helyezzük. Kívüle csak
az Isten és a kétségbeesés velünk. – Szegény hazám, szegény hazám! – – –
Ápr. 1. Vége az aggodalmaknak. A király mindenbe beleegyezett. A
ministerium fel van állítva. Egy óra óta mindenütt béke és rend.
*
Az országgyűlés eloszlik. Ez nem nagy baj, ennél nagyobb
szerencsétlenség is történt már Pannoniában. Azzal rágalmazzák a haza
aranygombos atyjait, hogy félnek hazamenni. Félnek? Ugyan miért? Nem
féltek akkor, mikor minden diæta végével ujnál-ujabb terheket vittek
haza a népek nyakába, s félnek most, midőn a szabadság hírével térnek
haza? Most félnek a hazameneteltől?
Tán még jobban félnek az ismét el nem jöveteltől?
Könnyen megeshetik. A jövő országgyűlésnek alkalmasint más arcza lesz,
mint az eddigieknek. Ezt megjövendölheti az ember, a nélkül, hogy
Sybilla volna.
24.
X. lap szerkesztője megköveti a tens nemes vármegyét: hogy adják vissza
neki a censorát, mert ő nem akar senki fiáért felelős lenni. Bizony
pedig már Oroszországban is el van törülve a censura, a mennyiben
tudniillik semmit sem szabad nyomatni.
April 9.
25.
A pesti polgárság szörnyen haragszik a _vörös_ szinre. Azt hiszi, hogy
ez mindjárt _guillotint_ jelent. Az «_egyenlőségi_» század bajnokainak
ismertető jele vörös szalag lévén, szombaton délután ezek közül
nehánynak osztattak ki a legelső forradalmi ütlegek; szalagaik
letépetvén karjaikról. Sőt annyira ment a vörös szín elleni harag s a
nemzeti szín iránti szeretet, hogy a kocsmárosoknak megizentetett: mikép
a paprika tartó mellé só és majoránna-tartót is tegyenek, s ezentúl
minden veres-szakallú ember zöldet, fehéret tartozik a szakállában
viselni; különben botba fut.
26.
N. K… i atyánkfiainak körülbelől ilyen dictionariumot adtak a kezébe
illető hatósági vezéreik, mikből aztán nagyot érthet a ki akar; de nem
az igazit.
_Szabadsajtó:_ Ugy mint szabad lesz szüretkor minden embernek bort
mérni.
_Reform:_ Minden ember református fog lenni, azaz: kálvinista.
_Egyenlőség:_ Kinek mije van, azon megosztozunk.
_Szabadság:_ Üthetjük már a zsidót; senki sem bánt érte.
_Nemzeti őrsereg:_ Igy akarják a szegény embert beverbuválni a
katonaságba, elvinni Muszkaországba. Köszönjük akkor az estáncziát!
_Közteherviselés:_ Nem fizetünk többet a papnak.
_Urbéri viszonyok megszüntetése:_ Ezentúl a földesúr szántja a jobbágy
földjét.
_Esküdtszék:_ Kikergetjük a senatorokat a városból.
27.
_A nemesség megszüntetése._ Hát nem lesz többé haute-volée bál? Hát a
parasztnak is be szabad jönni a casinóba? Hát a leeresztett hajú
leány-asszonynak is le szabad ülni arra a padra, hol a kalapos
kisasszony ül? Hát a varga leánynak is szabad lesz már parazolt hordani?
Hát a kékbeli ember semmivel sem lesz alábbvaló, mint a zöldbeli ember?
Hát civis lesz már most minden ember? Hát nem lesz már most a
theatrumban sem első hely, sem kakasülő? Hát nem csapjuk meg már a
parasztot többet? – Eh, hisz ez égbekiáltó!