Ha hét bűnös között egy ártatlant elvesztetek, többet ártotok vele, mint
ha egy ártatlanért hét bűnösnek kegyelmet adtok.
Mit fog szülni a meghódolt megyék tisztviselőségének általános
abandonirozása?
Mit fog szülni ez elv, melyet a theoria nem ajánl, a praxis el nem
fogad?
A mostani magyar kormánynak oly hatalma van a nép fölött, minő nem volt
egy ország kormányának soha: – a szeretet.
Mikor Magyarország területének nyolcz tizedrésze ki volt véve a
törvényes és természetes kormány fizikai behatása alól, mi tartotta
volna meg a nemzet számára az elfoglalt részeket? Nem a szeretet-e? Az
imádás, semmi kényszerítés, semmi ámítás által meg nem adható
ragaszkodás egy ügyhöz, mely veszni látszott, de a mely szent volt.
Míg az osztrák zsoldosokat halálosztó fenyíték veri a csatába, mi tartja
össze a magyar seregeket, kik még tegnap a földet szántották s ma az
ágyúknak rohannak? Nem a szeretet-e? E szeretet, mely mindent, a mi
szép, a mi nagy, Istent, hazát, szülötte földet, jogot és dicsőséget
egybefoglal.
Míg az osztrák császár minden darab kenyérért, mit e föld terme, de nem
az ő számára, pecsétes levelet kénytelen kiadni, kemény sanctiójával a
kötélhalálnak, míg minden utczaszegleten kémeket, minden faluban
vészbiróságot kénytelen fölállítani, hogy az emberek ne beszéljék azt, a
mit ő hallani nem akar; mi varázs az, mely minden szívet és minden ajkat
megnyit, hogy érezze, hogy mondja azt, mit egy egyszerű polgár nem
parancsol, – kér a haza nevében; mi iszonyú erő az, mely a semmiből
hadsereget teremt, mely e hadseregnek semmiből enni ád, fizeti, ruházza,
ha fogy, kiegészíti, mely a földművesnek azt mondja, vedd el falatodat,
add a hazának, oszd meg ruházatod vele, hagyd el tűzhelyedet s menj érte
csatázni, szedd le templomod harangjait s önts ágyút belőle, ha
meghalsz, ne sírj, kiálts éljent a hazának! Nem az a végtelen
szeretet-e, melyről csak az ábrándozóknak volt tiszta fogalmuk, míg
tettekben nem nyilatkozott, örök és való tettekben, minő az ércz?
Erősebb kormányzási pálczának hiszitek-e a félelmet, mint a szeretetet?
Azt fogjátok rá felelhetni: igen, a bűnnek legyen félelme a törvény
szigorúsága iránt.
De a kormányzat nem törvények kiszolgáltatása.
Ti a törvényeket hozzátok, de azoknak kiszolgáltatói nem vagytok, ti még
azt sem tudhatjátok, hogy azon törvények, miket ti szigorúaknak
alkottatok, szigorúan fognak-e végrehajtatni?
Így azon rendelet, mely a meghódolt megyei tisztviselők kassatióját
elhatározza, azokra nézve, kik szívükben vétkeztek a haza ellen, kis
büntetés; azokra nézve, kik bensőleg hívek maradtak, igen nagy.
A magyar Corpus Juris szoros egybefüggésben van Magyarország
históriájával.
A hol valamely bűnre élesebb törvény van hozva: ott tudni lehet, hogy
azon bűn nagyon el volt terjedve. A magyar törvényhozók sok törvényt
megalkottak, de egyet sem ok nélkül.
Ha a kassaló rendelet egykor törvényeink közt helyet foglaland, a
historikus azt fogja belőle kiolvashatni, hogy 1849 januárjában igen sok
hazaáruló lehetett Magyarországon.
Mi azonban tudni fogjuk, hogy akkor nem a hazaárulók száma volt sok,
hanem azoké, kik a haza jövendője fölött kétségbe voltak esve.
Hogy igazat mondtam, nem hivatkozom azon körülményekre, mik közt az
ellenség által megszállott földek tisztviselői voltak, hanem utasítom a
nemhivőket azon inquisitionális aktákra, mik a gyémánt-pör részleteiben
adatokul szolgálnak. Azok megmagyarázandják, hogy mint hittek a haza
jövendőjében azok, kik legjobban diktálták a guillotint a
kétségeskedőkre és eltántorultakra.
Én részemről nem akarnék e tények számára a törvénykönyvben monumentumot
építeni, hallgatok róluk orczapirulással s azóta nem jut gyűlöletemnek
egy-egy szikrája sem azok számára, kik szájjal vétkeztek, de tán
lelkükben, vagy éppen tetteikben hívek maradtak az egy igaz hazához.