Egy körülményre, úgy látszik, ti ott Debreczenben teljesen nem is
figyelmeztek.
Budapest elhagyatottságára s mindenre, mi ezt szükségkép kiséri.
Budapest Windischgrätz és Hentzy által megkapta a keresztséget s
fővárossá keresztelteték fel.
Nevezetes csatákat vivott a magyar, nagy győzedelmeket említhet fel, de
győzelmeiben az epochális tény fővárosa visszavétele.
A télen azt tanultuk, hogy Debreczenből is vissza lehet Magyarországot
szerezni; de azt is, hogy Magyarországot csak Budapestről lehet
kormányozni.
Mi is megtanultuk, mi nekünk Budapest, a főváros is megtanulta ismerni
önbecsét, öntudatra jutott, s azt nektek ignorálni nem volna szabad.
A téli szenvedések, az elzáratás után, s az utolsó bombáztatás által
Budapest megifjodva lépett ki a viharokból.
Fogoly volt nehéz börtönben, kinozva és sanyargatva őrei által, de
megtanulta azoknak becsét érezni, kiktől elszakíttatott. Elzárva nem is
tudta mennyit epedtünk utána, nem – mennyit fáradott a sereg
visszaszerzéseért?
Mienk lett újra, inkább mienk, mint valaha volt – de nem szabad vele
elhagyatottságát éreztetnünk.
A főváros hónapokig más életet élt, mint mink. Lemosta szelleméből a
börtön a multak emlékeit. Elfogultság, elővélemények nélkül nyilt meg
számunkra, kész minden impressio befogadására, ami tőlünk jő.
És nincs, ki szóljon hozzá a mi nyelvünkön, azon hangon, mely után
epedett annyi hónapig.
A főváros elmaradt közéletünk közelebbi fejlődésétől, hol mi vagyunk ma,
a tér idegen s ismeretlen neki. Bámulja, hol találta meg s hogyan, kiket
elvesztett? de hogy jutottunk ide? nem tudja, nincs ki elmondaná neki.
Szólhat hozzá a multról, szólhat a jövendőről bárki, nem tudja kinek
higyjen, kitől óvja magát?
Keres mindenfelé minket és nem leli azokat, kik erősek voltak a hitben,
s kiknek Isten megadta a győzedelem örömét.
Nem látja sehol a magyar kormányt, annak halvány képe él néha
placátjaiban a biztosnak.
Mindez nem elégítheti ki a fővárost. Nem lehet a nemzetben erős rendes
élet, míg a vérforgás nem szivből indul ki.
Szeretnék elmondani mindent, mit gondolok, de mondani nem is akarok,
hogy meggyőzzelek, miszerint minden percz drága, hogy itt legyetek.
Minden emberen látszik a kegyelet kormányunk iránt, mindenki keres okot
késedelméért, de oly nehéz lelni, mi valószinű volna s megnyugtatná.
Jertek minél előbb s jőjjetek, mint hódítók s béke angyalai. A
megtisztult főváros szenvedésekben megtisztultnak tart benneteket is, s
repesni fog szive örömében, ha befogad ismét.
Istenért ne késsetek.