Míg Magyarországnak igen kevés talpalattnyi földe volt, meg tudtuk vetni
a lábunkat rajta, most, midőn majdnem egész Magyarország a miénk, nem
tudom, hogy hol állok? Veletek semmi szellemi közlekedésben nem lehetvén
(ezen egyébiránt segítünk) olyan formán orientálom magamat, mint a kinek
a kalapot a fejébe húzták.
Azzal a meggyőződéssel szivemben, hogy az administratio terén lényeges
változásoknak kelle történni, mindenütt a régi roszszal kell
találkoznom, a mikor aztán erősen meg vagyok akadva nem tudva, hogy e
gyomok journalisticus irtogatásával teszek-e ügyünknek jót, vagy ha
azokat elhallgatva a közönség előtt, csupán veletek tudatom, mely utóbbi
esetben ismét nem tudom, hogy mért kellett születnem
papirosfogyasztónak?
A régi kormánybiztos rendszer még mindig ugyanazon járvány, a mely volt;
ezek a mindenünnen összehajtott csizmadiák, ketten-hárman grassálnak egy
és ugyanazon helyen, egy és ugyanazon ügyben mindenféle aláirású
megbizatásokkal s tesznek egymásnak rettentően ellentmondó
intézkedéseket. Egy félkegyelmű itt, valami B. nevű (tavaly asztalos
legény volt) széltére sequestrálja a honárulók javait, például báró
Nyáryét, a kinek a fia nálunk honvéd hadnagy; azok az emberek aztán
nyakra-főre szöknek és lesz belőlük forcirozott honáruló. Áll pedig a
vagyon lefoglalás abból, hogy az ember a birtokos lovait elhajtja a maga
számára.
Ez a férfiú itt rendeleteket ad ki, mik egy Kara-Mustafának becsületére
válnának.
Ez lehetetlen, hogy a mi elveink kifolyása legyen.
Rossz, igen rossz sensatiót csinált azon elv gyakorlatba vétele is:
miszerint a meghódolt megyék tisztviselői minden előleges inquisitio
nélkül cassáltatnak.
Tolvajoknak, rablóknak egy kerülök-fordulok alatt meg van engedve a
rehabilitatio, s azoknak, kik politikai hibát követtek el, nincs. Aztán
nagyon jól tudják ám itt az emberek, hogy azok, kik most gyávákra,
kétségbeesettekre itéletet hoznak, a kisértetek napjaiban nem voltak
kevésbé esendők, mint akárki más.
Aztán, ha azon elv nem forogna is fenn, hogy ne csináljunk magunknak par
force egy halálra sértett reactionárius pártot, abból a csekély prosai
okból, hogy hát azok, kiket értök cserébe veszünk, jobbak lesznek-e
náluknál? Nem találok ez eljáráson tanácslandót.
Nekem még az nem ok: valakit jó embernek nevezni, hogy semmi, rosszat
nem tett.
Hiszen nézzétek meg *megye új tisztviselőségét. Tisztelet, becsület
legyen neki, de én nem szeretnék viczispánja lenni. Ha ez mindenütt ily
szépen megy, ide s tova a belügyminister sorsát nem irigyleném.
Ily időben, hol minden valamit tudó főre halálos szükségünk van, egy
tollvonással leszorítunk annyi practicus embert az administratió teréről
s szerzünk magunknak egy legió tisztviselőt, a kik meglehet, hogy igen
szép piros tollakat hordanak, de most tanulják az ábéczét.
Az ember igazán nem tudja: a régiek elvesztése-e a nagyobb baj vagy az
újak acquisitiója?
E végtére is legjobb barátja az embernek a megtért ellenség és
legrosszabb ellensége az elpártolt barát.
Kár volt nekünk azt az egyet Windischgrätztől eltanulnunk.
Pedig mást is tanultunk tőle. Azoknak a hódolatnyilatkozatoknak
közzétételét – a hivatalos lapban.
Hogy valaki – a város vagy megye – privata diligentia – köszöntőt irjon
a kormánynak, az ellen nincs kifogásom; de hogy a kormány ezt
közzétegye, vagy plane a nyilatkozatokat elrendelje, azt nem értem.
Magyarország nyilatkozzék, hogy elismeri-e természetes és törvényes
kormányát? Lehet-e ezt valakinek kérdésbe hozni, ki ügyünk igaz voltát
ismeri?
Magyarország meghódoljon maga magának? Kivánni attól a néptől, mely
önként adta a hazának vagyonát, nyugalmát, lelkesedését, vérét: hogy
most szavakban nyilatkozzék. Nem beszélnek-e tettei? Nem beszélnek-e
áldozatai?
Azt, hogy Windischgrätz nyilatkozatokat közlött, értem; irás kellett
neki arról, a mivel effective nem birt; de a magyar csak tulajdonát
kapta vissza. S végtére hódolhat-e a nemzet tulajdon kormányának,
tulajdon tisztviselőinek? Ti a nemzetnek választottai vagytok, nem urai:
ti a nemzetet képviselitek, hát azok kiket képviselnek, kik hozzátok a
nemzet nevében hódolat-nyilatkozatot irnak?
Ha ti irnátok ki hódolatot egy tőletek külön vált souverainitásnak, azt
érteném; de itt ti magatok vagytok nemzet és souverain.