Barátom, Lajos!
A politikának itt most nincs nagy kelete.
A fegyverek hangja elnémít minden okoskodást.
Itt csak a fegyvernek van népszerűsége, abból is az ágyújának és abból
is a huszonnégy fontosának. Különben a bomba is tiszteletben tartatik,
kivált az olyan százötven fontos, a milyen három emeleten keresztül
esik.
A nép itt senkiről sem beszél, mint Görgeiről és Bemről és azokról, a
kik ott a hegyeken vannak, kik Budát ágyúzzák s kiknek hogy csak az
ágyúfüstjét láthassa, kitolakodik a Dunapartra tömegestől s fel sem
veszi, ha közibe kartácsolnak a várból.
Hát vajjon az országgyülés mit csinál Debreczenben?
Miért nem tudat magáról semmit az itteni néppel? Csak egy rövid kis
buzdítás, egy elismerő szózat, egy bátorító igéret jönne a kormánytól,
vagy a nemzetgyüléstől vagy akárkitől, a ki Debreczenben országos ember.
Nem volna-e érdemes tárgy egy unalmas délután összeülni s a többek
között előhozni, hogy Buda bevétele ugyan igen fontos esemény, de éppen
azért annak a nemzetgyülésnek, mely præponderantiáját a nép fölött fenn
akarja tartani, szellemileg jelen kell lennie ez eseménynél s e
jelenléte által is éreztetni souverainitását az országgal.
Ha például a nemzetgyülés nevében a kormány vagy a kormányzó ilyenforma
felszólítást küldene a pesti néphez:
«A nemzet ismeri érzelmeiteket, ismeri szenvedéseiteket. Tekintetbe
fogja venni. A nemzet nem akarja, hogy polgárai a hazaszeretet miatt
koldusbotra jussanak, a mit egyesek veszítenek a hazáért, azt az egész
haza veszti. Legyetek nyugton, az Isten megőriz és a haza megjutalmaz; a
nemzetgyülésnek gondja van reátok.»
Ilyenformán. Ti szebben tudnátok és okosabban s ez itt végtelen hatással
leendene most. Magamforma simplex embertől semmit sem ér, én nem
igérhetek a nemzet nevében semmit.
Én ugyan meg vagyok felőle győződve, hogy ti előbb jöttetek e
gondolatra, mint én azt leírtam s e perczben már tanakodtok is róla,
hogy minő buzdítással legyetek a főváros iránt, de már egy hete elmúlt,
hogy ostrom alatt vagyunk, az ellenség minden pontját a városnak
dominálja s mi egyet sem védhetünk s ti még mindig nem szóltatok
hozzánk.
Én tisztelem azon nyugalmat, melylyel ti most az ország alkotmányát
rendezitek, de nagyon szeretném, ha ezalatt a nemzetgyülés leendő
székhelyén iparkodnátok népszerűségteket fenntartani.
A néphez beszélni kell, mert a ki hallgat, azt elfelejtik.
Ne vedd rossz néven a jóakaratot tőlem. Az itteni helyzeteket nem
ismerheti más, mint a ki benne van.