Míg a világ világ lesz, az emberek soha sem fognak egymással egyenlők
lenni.
Mindig lesznek törpék és óriások.
S a törpék mindig fogják mondani: hogy ők demokraták, az óriásokat
arisztokratáknak fogják szidni.
Mindig lesznek emberek, kik lelkük ereje által fölülemelkednek a tömegen
a nép bámulata tárgyaiul, s lesznek, kiket őrült kapaszkodásaik daczára
a világ kinevet, vagy észre sem vesz és ezek magokat demokratáknak,
amazokat aristokratáknak fogják nevezni.
Mindig lesznek emberek, kik becsületes szorgalmuk és takarékosságuk
által polgári kényelmet, vagyoni tehetőséget szereznek magoknak, és
lesznek, kiket tékozlás, restség és szenvedély a nyomor útjára visz és
azok, kiknek ruhái rongyosak, magukat demokratáknak, azokat pedig, kik
tisztességesen járnak, aristokratáknak fogják nevezni.
Lesznek végre emberek, kiknek becsületessége, jelleme előtt kalapot emel
az elismerő világ, míg azokat, kiket lelki rongyaikban bűneik undok
ruházatában megismert, eltaszítandja magától, és ezek a megvetettek
magukat és söpredék kiséretüket demokratáknak fogják árulni, míg azokra,
kiknek jelleméhez föl nem tudnak emelkedni, az aristokrata czím sarát
dobálandják.
Ne értsetek félre. Nem az aristokrata eszméit mentem én, hanem azokat,
kiket e névvel meghajigálnak s nem vádlom a demokratia eszméit, hanem
azon embereket, kik meghentergetőzve az utczai szenvedélyek sarában,
előállnak s azt mondják: én vagyok a nép! ezek a nagypénteki komédiások,
kik a Krisztus szenvedéséből csinálnak szinpadot.
Az fáj nekik, hogy olyan magasra nem mehetnek, mint mehet az igazi
érdem, s ezért kiálltják rá: le vele!
Legyen az is oly alacsony, mint ők.
Ilyen emberek mindig lesznek a világon.
De olyanok is lesznek, kik a felismerő nép kaczaja közt az ő fejeikre
fognak gázolni.