Debreczen, febr. 25-kén.
Egy hazánkfia Pestről nemrég ezt izente kormányunknak:
«Adjátok fel a harczot, _mit akartok ti küzdeni százhuszezer gyermekkel,
hatvanezer férfi ellen!_»
Ki a fehér sorokban olvasni tud, ezt így fogja érteni:
«Jőjjetek bátran, erőtök kétannyi, mint az ellenségé!»
És ha gyermekek volnánk is mind, jó nekünk ez iskolába járni: hol a
háborút tanítják; ki tanulni tudott, az majd tanítani is tud. S az a
katona, ki tudományainak legelső alpháját a harczmezőn tanulta, fél év
alatt mestere lesz annak, ki hat évig tanult sarkon fordulni s dobszóra
lépni.
Ilyenek voltak Napoleon _legelső_ katonái s ilyenekből váltak a
_legelső_ katonák a világon.
Bízzatok ti ezen gyermekekben.
Rövid idő férfiakat fog csinálni ezen gyermekekből, rövid idő halottakat
fog csinálni ama férfiakból.
A csatamező, az ágyúk dörgése, az ellenség vére férfiúvá tesz mindenkit.
Nemsokára azt fogjátok mondani: százhúszezer hős, hatvanezer
kényszerített zsoldos ellen.
És ha megfordítva volna is az arány, azt mondanók: ne csüggedj magyar
nép. Nincs még oda Magyarország!
És ha nem volna egy katonánk is: hogy meg kell halnunk, azt mondanók; ne
csüggedj magyar nép, ha meg nem mentheted éltedet, mentsd meg
becsületedet, előre!