Debreczen, február 11.
A reactiónak két erős positiója van, melyből azt ki kell zavarnunk. Egy
az: hogy Windischgrätz és társai azt állítják magukról, hogy ők a király
nevében teszik operatióikat.
Másik az: hogy minket és mindazokat, kik a nemzet érdekeiért, kik
alkotmányos jogainkért küzdünk, Kossuth pártjának neveznek. Az első
állítást, úgy hiszszük, nagyon rövid szavakkal meg lehet czáfolnunk. Egy
előre bocsátott czikkünkben törekedtünk azt kimutatni, kiknek áll
érdekében a király nevét szentségtelen czélokra bitorlani; azt azonban
kénytelenek vagyunk nyiltan kimondani: hogy mi Windischgrätz és hódító
társai személyében nem akarjuk föltalálni egy király személyét, ki magát
népeinél instelláltatja. Windischgrätz a király nimbusát használja
paizsul, már ha ezt a király oda engedte is neki, mi nem tartjuk
eszélyes dolognak a paizst ütni, hanem magát annak viselőjét.
Ellenségeink mindenütt felhasználják a népben és a katonaságban még
töredékül megmaradt pietást a király neve iránt: saját átkozott czéljaik
elérésére, s ezt nekünk nem szabad ignorálnunk. A katona a király
parancsára esküdött meg az alkotmányt védeni, a katona az eskűhöz hű
maradt, s most, ha az a kérdés: hivek maradtak-e azok is, kik most
ellenünk küzdenek, bizonyára a pártütő név nem mi reánk fog szállani.
Mi azt, mit Windischgrätz a király nevében tesz, igér, vagy fenyeget,
diplomatiai hazugságnak nyilvánítjuk, s ezt teszszük az ámító szavakkal
kisértett nép érdekében. Ki minket, ki alkotmányunkat, törvényeinket
fegyveres kézzel támadja meg, az ellenség, az pártütő.
Ki az ellenséggel czimborázik, annak nem királypárt a neve, hanem
hazaáruló.
Másik vára ellenségeinknek azon szempont, melyből bennünket pártütőknek
nevezve, azt iparkodnak a néppel elhitetni, hogy mi csupán néhányak
kalandos érdekeiért harczolunk, hogy e mozgalmak csak azon egy férfi
hatalmának érdekéből történnek, kit a nemzet legjobbjai tisztelve
emlegetnek; nem azért, mert hatalmát félik, hanem azért, mert eddigi
érdemei által leginkább központosítva látják benne a nemzet bizalmát.
Minden szavuk, minden törekvésük elleneinknek oda czéloz: hogy ez összes
nemzetet, mely mint egyetlen ajk szólalt fel jogai követelésére, s midőn
e hangot a király nem akarta meghallani, mint egyetlen kar támadott fel
a végpusztulásra itélt ország védelmezésére, egy emberérdekű párttá,
egyetlen hatalomra vágyó töredék ligájává törpítsék. Isten, ki a
sziveket vizsgálja, legyen tanunk: hogy Kossuth nem az a férfi, ki
valaha önérdekért egy hangot emelt, kinek, midőn a hatalom non plus
ultrája kezében volt, egy gondolatja lett volna magát naggyá tenni. Ha ő
most legnagyobb az országban, azzá őt honfiai tevék. Az ő kormányának
hatalma a nép szerelme s ezt neki semmi más, mint becsületessége s
honszerelme adta. Kossuth a nemzet első hivatalnoka és nem egyéb. Neki
azon polcz, a melyen áll, nem adott hazája érdekein, hazája örömein
kívül semmi érdeket, semmi örömöt.
Azért, ha Kossuth elől áll azok között, kik a korona árnya alatt szőtt
cselszövényeket leküzdeni feltámadtak, azért Kossuth nem vágyik e
koronára, sem semmire, a mi ezalatt van. És ha van jutalmazó igazság az
égben s ez itélő sors enged választást a jutalmak közt, e nemzet
veszélyeinek elmultával Kossuthnak nem leend nagyobb öröme, minha ez
ország felvirágzását, mint egyes polgár, kinek nincs egyéb czíme a
honmentőnél, s egyéb rangja a néptiszteletnél, mint egy Washington fogja
szemlélhetni. Ezt Kossuth maga nyilatkoztatá ki lelkének egy ihletett
perczében, s azok, kik őt ismerik, tudni fogják: hogy ez nem üres szó.
Nem is azért azonosítják ellenségeink e nevet a nemzet ügyeivel, mintha
ez ennek szégyenére válnék; tulajdon bűneiket akarják ezzel elrejteni,
ez a fügefa-levél, mely rosszul rejti meztelenségüket, mely a nemzeten
és az Istenen elkövetett. Ők tudják jól, hogy nem Kossuth, hanem a
szabadság ellen fogtak fegyvert; hogy nem Kossuthot, hanem a magyar
nemzet életét megölni hoztak hadat az országra; hogy nem Kossuth javait,
hanem az alkotmányt jöttek elvenni vasas kezeikkel; ők tudják jól, hogy
midőn a nemzet mindenütt királyi emissariusok által föllovalt
rablóseregektől megtámadtatva, vég elszántsággal fegyvert ragadott, azt
se Kossuth, se senki másnak érdekében nem tevé, hanem tette, mert nem
akart gyáván leorgyilkoltatni, s most azt hiszik, hogy van még ember
Magyarországon, a ki ne tudná: hogy a magyar nemzetnek magát megadni
annyi, mint meghalni. Minden addig kibocsátott úgynevezett királyi
manifestumokban úgy van nemzetünk prostituálva, mint Kossuth és pártütő
társai.
Nem úgy uram!
Nem egy ember, nem pártütők, egy egész nemzet az, kit te a csatatérre
híttál számadásra; nem egy ember érdekei vannak itt czélúl kitűzve, egy
ország mindene az, melyért az élet-halál harcz fölidéztetett. Nem egy
Zápolya János, nem egy Bocskai, nem egy trónkövetelő vezeti most ellened
seregét, kivel ha feléje fordult a harcz szerencséje, az ország felében
meg lehetett alkudnod. Egy egész nemzet az, mely egész mindenéért
gerjedett fel reád, mely tőled nem kéri sem az országnak felét, sem a
korona darabjait, sem pénzt, sem hivatalokat; hanem kéri tőled
törvényeit, miket királyok esküje szentesít s miket semmivé akarsz
tenni. Nem Kossuth Lajos pártja, egy egész nemzet áll a zászlók alatt,
vérrel fizetni a vérért. Mi törvényeinket kérjük, ha te minket
pártütőknek nevezesz, azzal kimondád, hogy törvényeinket nem akarod
megtartani, s ezzel kimondtad, hogy nem Kossuth Lajos ellen: hanem e
nemzet minden szentségei ellen indítottál háborút.
Azonban ez hasztalan fáradság, egy személyhez beszélni, ki azt, a mit
neki mondanak, ha akarná sem hallhatná. A mit mondtunk, azt inkább saját
nemzetünknek mondtuk.
Figyelmeztetni akartuk a nemzetet arra, hogy azok, kik magukat a király
nevében mondják cselekedni, hazudnak, önérdekeikért vívnak; a midőn a
király nevében tesznek igéreteket, hazudnak, igéretek nekik vannak téve
s ezek a nép rovására mennek.
Ők tiszteletet követelnek a király iránt és ők maguk bábként játszanak
vele. És kik viszont azt mondják, hogy az egész had Kossuth érdekében
történik, hazudnak. Kossuth a vezér, de a nemzet a souverain.
Kossuthnak egy érdeke, egy vágya nincs a nemzet érdekén, a nemzet
vágyain túl. Amazok egy király nimbusát akarják felvenni a nép előtt,
míg ellenben a nemzetet egyetlen ember halvány alakjában akarják neki
bemutatni.
E szándékukat észrevettük, szóltunk ellene; ha tévedtünk, szándékunk jó
volt és igaz.