XII.

Debreczen, febr. 9.

Ellenfeleink kezdenek humorisálni. Olvastuk a nagyméltóságú bécsi

miniszterium egy rendeletét, mely szóról-szóra ekképen hangzik: «A

hochlöbl. etc. etc. miniszterium, szem előtt tartva a nemzetiségi

egyenjogokat (gleiche Berechtigung der Nationalitäten), ennek elveinél

fogva rendeli, miszerint mindazon ruthen községekben, melyeknek közép-

és elemi iskoláik vannak, a tanítási nyelv ezentúl a német leend, a

ruthen nyelv, mint «obligater Gegenstand» taníttatván.» Még ilyen szépen

értelmezve nem láttuk a «gleiche Berechtigung der Nationalitäten»

annyiszor vesszőparipázott eszméjét. Mi sohasem tudtuk megfejteni, hogy

lehessen annyi különböző nemzetiségnek egyenlő mekkoraságú és minőségű

joga egy birodalomban?

Ausztria megfejtette.

Ekkor mindnyájan egyenlők lesznek. S nehogy egyik vagy másik nemzetiség

protegáltatni láttassék s ezáltal a többit irigységre gerjeszsze, legyen

egyenlően elnyomva mind, még anyanyelvétől is megfosztva, annak

használatától még elemi tanodáiban is eltiltva. Ekkor mindnyájan

tökéletesen egyenjogúak lesznek.

Mit mondanak a gordiusi csomónak ilyszerű megfejtéséhez szláv

testvéreink? Ez igazán karddal van ketté vágva. Át fogják-e látni

valahára, hogy nemzeteknek soha sincs okuk egymással harczot vívni. Jobb

lenne minekünk jó szomszédoknak maradnunk magunk jóléteért, mint

czivakodást folytatnunk mások örömére.

Forradalom alatt irt művek · 第 57 / 212 题