Debreczen, febr. 10.
Batthyányi Lajos a budai jogbitorló katonai törvényszék elé állíttatott.
«Én, úgy monda, azon tetteimért, miket mint miniszter tettem, egyedül a
nemzetnek vagyok felelős. E törvényszéket jogtalannak nyilvánítom és
biráimnak el nem ismerem. Bármit fognak önök tőlem kérdezni, egy szót
sem felelek reá.»
Rövid; de minden.
E szókról ismerünk reá.
Azon hajthatatlan őserejű character, mely czímer nélkül is megmutatta,
hogy ez is egyike azon igaz nemeseknek, kik megszokták egy egész ország
lelkét viselni magokban.
Büszke; mert van oka reá.
Nem imád senkit, de senkitől sem is fél. Nem ismer hatalmat, mely előtt
meghajolna, csak a nemzetet.
Büszkén emeli fel arczát a király előtt, büszkén a halál előtt. Életében
és halálában örökké következetes.
Őt jelleme tette fogolylyá.
Büszke volt eljönni ellenségei elől, de még büszkébb megadni magát s
bevárta sorsát, úgy a mint jött.
És ellenségeink úgy bántak vele, miként mi foglyaink legkisebbikével
sem.
Mint mondják: egy hétig nem is fűtötték börtönét.
Mit fog vele ezentúl cselekedni? Azt nem tudjuk. Ő bizonyára nem fog
okot arra adni, hogy szépen bánjanak vele. Mi csak azt tudjuk, hogy a mi
kezeinkben is vannak fogoly-tábornokok, kik bárha hárman sem érnek fel
egy Batthyányi Lajossal, de kik ellenségeinknek szintoly becsesek
lehetnek, minő becses minekünk Batthyányi, s kikről nagyon rosszul volna
azon esetben gondoskodva elleneink által, ha ők Batthyányival oly tényt
találnának elkövetni, melyet helyrehozni nem lehet.