Bár csak örökké béke volna a világon, sóhajt fennhangon ilyenkor a
félvilág, mikor háború van. Azoknak a kedvéért, kik az örök békét valami
igen szép állapotnak tartják, mi is leirjuk a magunk eszméjét, a
milyennek mi képzeltük azt magunkban.
Chinában vagyunk. Nem, ott sem vagyunk. Eldorádóban vagyunk.
Az emberek egytől-egyig, mind becsületes emberek. Nincs senkinek semmi
vágya, semmi bűne, semmi szenvedélye.
Áll a communismus.
Minden közös; a status tart minden embert, a status ad mindenkinek
ebédet, minden városban egyszerre tizenkét órakor, egyenlő adagokban.
Mindenki minden hivatalt visel és nem kap érte fizetést. A miniszter
maga varr magának csizmát és a varga manifestumokat s
törvényjavaslatokat szab. Pénz nincsen, minden a statusé. Ingyen kapni
mindent. Ur nincsen; mindenki egyenlő, nyáron szánt, vet minden ember,
télen országgyűlést tart és phlilosophál.
Iskola nincsen. Minden ember professor és tanítja maga-magát. Templom
nincsen. Minden ember prédikál maga-magának. Feleség nincsen. Az emberek
mind testvérek. A gyermekeket nevelteti a status. Utak nincsenek, mert
kereskedés nincsen, senkinek semmi dolga a szomszédban. Ujságok
nincsenek. Mert a világon ugysem történik semmi. Nincs sem háború, sem
kereskedés, sem diplomatia, sem tisztujítások, sem bálok, sem szinházak,
sem posták, kik az előfizetést elfogadják. Nincs sehol semmi, mert
mindenütt van minden. Az egész világ pedig egy akol, melynek pásztora
nincsen. Örök békesség van a földön, az egész emberinem egy közös
család, ki mind egyforma kaputban jár. Van egy közös nyelv, mely 3459
nyelvből van szerkesztve: azt beszéli minden ember. Nincsenek sem
törökök, sem angolok többé. Van egy közös viselet, melyet egyenruhaképen
hord minden ember, még azok a nemzetek is, melyek különben úgy szoktak
járni, a mint őket az isten gondviselés a világra hozta.
Van egy közös szín, melyet minden ember fölvesz az arczára: fehérek,
feketék, olajszínűek és rézpénzszínű ábrázatuak.
Van egy közös statuscassa, melyben semmi sincsen.
Végtére van egy közös mennyország, a hova minden ember egyenlő
fáradsággal bejut, minden orvosi és papi segedelem nelkül.
Ilyen lesz az örök béke.
Így élnek az emberek, mint a halak a vízben.
S ez valóban szép czéltérés, mikor az ember annyira qualificálta magát a
tökéletesedésben, hogy a halakhoz is hasonlít.
Milyen szép lesz így az ember.
Minden tudomány nélkül; mert minek lenne akkor a tudomány? Házakat nem
kell építeni, földeket nem kell fölmérni, várakat nem kell emelni,
bányákat nem kell ásni, képeket nem kell festeni, törvényt nem kell
alkotni, históriát nem kell irni, hadat nem kell viselni.
Minden szeretet nélkül.
Kit? Mit szeressen?
Apját, anyját nem fogja ismerni, nevelteti a status.
Ez lesz száraz dajkája.
Hazáját? Az egész világ lesz hazája. Családját? Senkinek sem lesz
családja. Az emberiséget? Minek? Senki sem fog a másikra szorulni. A
status gondoskodik mindenkiről.
Bátorság nélkül. Minek lenne ez? Háborút nem kell viselni, tengerre nem
kell szállani, vad állatokat nem kell öldösni. A status mindenkinek ád
hust, kenyeret és ruhát.
Szorgalom nélkül. Ki lenne szorgalmatos? Holtig fog élni mindenki, s ha
összedugja a kezét és pipázik, vagy reggeltől estig fut, fárad: mindegy,
nem veszthet semmít, nem nyerhet semmit.
Szeretet és gyülölet, erény és bűn, nagy és kicsiny, mind elmulik, a
communismus, a világbéke mindent egyformává tesz.
Az emberek születnek hivatás nélkül, élnek baj és öröm nélkül, meghalnak
remény és félelem nélkül. Ilyen szép eszme az örök béke eszméje.
Örök szélcsend nincsen a természetben, nem lehet a történetben.
A háború oly szükséges a világnak, mint a vihar a levegőnek.
Ujjá teremti azt.
Kell reá, hogy az emberi nemben minden nemesb érzés ujra feléledjen,
miket a hosszas tespedés tőzsér szellemével lassankint kiöldös.
Bátorság, jellemerő, honszeretet, becsületérzés; minden, a mi az emberi
lélekben szép és dicső, a harczban fejlik ki.
A háborút csak emberi lélek találhatta fel; megmutatva, hogy nem fél
játszani a halállal.
Si vis pacem, para bellum.
Ez régi közmondás.
Harcz után esik jól a béke.
Midőn egy nemzet új életet kezd, illő, hogy először törjön keresztül a
halálon.