Nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy nálunk van olyan párt, mely a
koronát imádja, és van olyan, melyik gyülöli.
Imádói azt éneklik: hogy Magyarország egységét csak a korona tartja
fenn, hogy Magyarországnak azért kell fenmaradnia, mert van egy
szentséges koronája, melyet angyalok hoztak a mennyországból, ez szerzi
neki a nemzetiségi autonomiát.
Ezek monarchisták, nem elvből, hanem félelemből.
Ha Magyarországnak egyéb oka nem volna arra, hogy legyen, mint az, hogy
koronája van; már maga ez elég ok volna arra, hogy ne legyen.
Jövőjével, nem multjával kell bebizonyítani existentiája szükségességét.
A második párt pedig nagyon haragszik a koronára, s azt hiszi, hogy ha
ez megszünne lenni, mindjárt respublica lenne Magyarország. Ezek a
republicanusok, nem elvből, hanem mulatságból.
Gyönyörű gazdálkodás lenne itt minálunk, ha a koronán kívül semmi egyéb
nyomai a királyságnak el nem tünnének láb alól. Ha a trónt felrúgnók s
monarchicus és aristocraticus institutióink tömkelegét meghagynók in
statu quo.
Lenne akkor – minden faj – külön respublica. Minden kerület – külön
respublica. Minden vármegye és nagy város – külön respublica. Minden
hadvezér – külön kormányzó. Minden hadsereg – külön turma prætoriána.
Minden olygarcha – külön kis konzul.
Ez lenne aztán a – Musterrepublik. Már mi azt hisszük, hogy minden
tornyot alulról kell kezdeni építeni s aztán tanakodni róla: hogy
keresztet tegyünk-e tetejére vagy kakast? A kormányformákróli
tanakodásra s alkotmány-ujrakészítésre békességes idők kellenek.