Debreczen, 1849. február 8.
E napokban egy oly tüneménynek voltunk szemlélői nemzetünk életében,
mely lelkünket annyi sebhedés után a vigasztaló szó csodaerejével érinti
újra.
Honunk azon vidékeiről, miket az ellenség megszállott, jöttek több
rendbeli követségek a honvédelmi bizottmányhoz, hűségüket,
ragaszkodásukat a nemzet ügyét képviselő kormányhoz nyilvánítandók.
Messze útról, számtalan veszélyen keresztül, eljöttek megmondani
Magyarhon kormányának: hogy az a nép, mely őket diadalünnepeiken
zászlókat lodogtatva fogadta, nem hagyta el őket a veszélyek
próbaidején, hogy csak egy intést, csak egy buzdító szót vár tőlük, s
mint egyetlen Isten-erejű kar fog seregestül föltámadni s követni a
legelső zászlót, melyre szabadságának jelszava van írva, s ha mindenki
elhagyná is e hazát, ők nem hagyják el azt soha, s ha mindenki eladná is
szabadságát, tőlük csak az élettel együtt lehet azt elvenni.
Nem! Ilyen népet nem lehet meghódítani.
Elöntheti határainkat az ellenség tengerhatalmával, de nem öntheti el
szíveinkben a honszeretet lángját, mely fiúról-fiúra marad s megőrzi a
nemzetet a meghalástól. E nép élete és halála többé nincs emberi
kezekben. Kik együtt tudnak tartani, midőn vezér nélkül maradnak, kik
nem hagyják el a zászlót, midőn a szerencse elhagyta, kik bízni tudnak a
kétségbeesés óráiban, kik a veszély közepett emelnek kardot, kiáltva:
nemzet ne hagyd magad! megvédnek fiaid! azokkal Isten van, azokon ember
nem vehet hatalmat.
Mi lelkünk belső nyugalmával merjük kimondani, hogy e nemzet élete többé
nem függ emberek éltétől, nem a mi életünktől.
A mi éltünk lehet a nemzet javára, a nélkül, hogy halálunk kárára
leendne.
S ha napjaink számlálva vannak, akár milyen legyen is azoknak vége,
dicső vagy dicstelen, e nemzet napja azért még fönmarad, s ha mi
alászállunk, támadnak helyettünk jobbak és erősebbek, mint mi valánk, s
ez, úgy hiszszük, magas vigasztalás a halál órájában. Veszthetünk
csatákat, de a nemzetet nem. Elfoglalhatják várainkat, városainkat, de
nem népünk szivét. Bátran nézhetünk sirunk fenekére, ott nem fogjuk a
nemzet koporsóját látni.