(1848 oct. 22.)
Midőn a királyok a népek fejére ültek s Isten nevében nyomorú életet és
nyomorú halált osztogattak édes fiaiknak, midőn a királyok kivették a
nép szájából a kenyeret, szivéből a vért s adtak nekik helyette
rabszolgaságot és koldusbotot, midőn a királyok játszottak a nemzetek
fejével, adták, vették, osztották az országokat; – a jó királyok akkor
sem feledkeztek el keresztyén voltukról s kiket nyomorékká tevének,
megsiratták és mondák: szegény nép!
A nép éhezett, a nép sírt, a nép elvérzett.
Szegény nép! azt mondá a király.
A nép viselte lánczait, viselte koldusbotját, gályát húzott vagy
földönfutó lett.