Nekünk népünk nem volt, az alkotmányon kívül eső osztály nem ismer
hazát, neki semmije sem volt a hazában.
Az ábrándos hazaszeretet s honfenntartás előjogai a nemesé voltak.
Ezeket a nemesség nem veszté el, csak megosztá a néppel. Neki eddig sem
volt az vétke, hogy ezekkel bírt. Mert ezek minden embert illetnek. A
korszellem vétke volt, mely nekik megadta csak a mivel tartozott s a
népnek nem.
Most minden megváltozott.
A nemesség megosztá mindenét a mije volt, vagyonát és jogait. S ezt egy
percz alatt téve minden vonakodás nélkül.
De az ábrándos honszerelem még mindig él szivében, ezt fájdalom! hogy
nem oszthatá fel egy percz alatt a nép között; arra évtized kell. S
ezért gúnyolni kell-e őt?
Gúnyolni kell-e azon osztályt, mely hazánk törvényeit kiszolgáltatá,
népe fölött virrasztott, alkotmányát védte, igazságát kezelé, nyelvét
föntartá, mely biró, építész, mérnök, diplomata, kereskedő, tudós, egy
szóval minden volt a világon, oly csekély jutalomért, minő egy
táblabírói czím?
S most mi e jutalmat akarjuk a pelengérre tűzni?
Ne legyünk hálátlanok önvérünk iránt.
Ezen czímnek nincs jövője többé, de van multja.
Ha e czímet egy szembehunyással örökre elfeledtté tudnók is tenni,
megmaradnának az egyesek, kik a mozdulatlanságot képviselik, nemcsak a
nemesség között, megmaradnának a nép minden osztályaiban, fönt és alant,
meg magában a fiatalságban is, melynek tűzvérű a neve. Küzdjünk valahára
elvek, ne firmák ellen.
Nemességünk el van keserülve.
Mindenét odaadta. Mivel apái bírtak, ő nem bír azzal többé. Mindent
elvesztett, mivel az előtte való generatió bírt. El czímerét, el
választási előjogát, földeit, keresetmódját, értéke nagyobb részét,
hivatalait, s mindezt nyugodtan, önkényt veszté el, nem erőszak
kényszeríté rá. Odaadta ingyen.
E veszteségnek áldozat a neve.
S mi ez áldozatért gúnyolni fogjuk-e őt? Akkor fogjuk-e arczul verni,
midőn koszorút érdemel?
Én magam is lemondtam nemesi előjogaimról. De ha elhagytam nevemből a
nemesi czímet, meg akarom azt lelkem számára tartani s nem szeretném, ha
oda jutna a világ, hogy ki nemesen tenni, nemesen érzeni tud, az legyen
a köznevetség tárgya.
Ha Francziaország üldözte a nemességet, jól tette, mert ott ellensége
volt az a népnek, s a nép vérrel vette el tőle emberi jogait. De
minálunk a nemesség, hogy a népnek, mely jogait követelni nem tudta,
azokat megadhassa, vérén kívül minden egyebet föláldozott, s ha kell,
ezt is fel fogja áldozni tudni s még nem tudjuk, hogy nem lesz-e e vérre
szükség?
A haza üdvére népet kell teremteni.
Hogy e nép teremtve legyen, a nemesség mindent föláldoz, mindent
elkövet.
Ha ezt nem teszi, akkor irtsátok ki és sirassátok meg! de ha
kötelességét teljesíté, nem mondom, hogy dicsőítsétek érte, mert hiszen
csak kötelességét teljesíté, de legalább ne nevessétek ki.