(1848 martius 15. Életképek.)
Itt az idő, testvéreim, hogy elveinket kimondjuk. Első volt szavunk a
forradalom piaczán, elsők voltunk kimondani a jelszót: legyen szabadság!
És lőn szabadság. Most midőn önerőnket ismerjük, és benne bizhatunk,
tegyük, hogy ez egyesült fiatal erő honunknak mindig jobb keze legyen:
áldásthozó az igaz ügynek, romlást az ellennek. Két fegyver van
kezünkben, a sajtó és a kard. Az igaz honfitűz, mely e kettőt kezünkbe
adá, egyszer meggyujtva, nem fog kialudni többé, hanem napként fog égni
a haza egén, hogy világot és meleget áraszszon széjjel. A holtak
föltámadásának napja eljött. A századoktól eltemetett nemzeti dicsőség,
a börtönben tartott szabadságérzet voltak e halottak. Most ne keressük
őket e sírokban: ők feltámadának, a magyar nemzet ismét dicső és szabad!
Magyar hang, magyar nemzeti szín, magyar érzelem minden ajkon, minden
lobogón, minden kebelben.
Választottaink a belrend, dandáraink a külnyugalom fölött őrködnek, mi
pedig lépjünk föl a szabadsajtó terére, vegyük őrködésünk alá a
szellemet. A szerkesztőség ezennel tért nyit minden a szabadság,
emberiség és a haza ügyeit érdeklő nyilatkozatnak, melyek a fiatalság
kimondott elveivel megegyeznek, bárkitől jőjjenek is azok. Legelsőbben
felszólítunk minden hazafit, hogy a nemzetőrség zászlói alá gyülekezni
siessen. Mert minden eddigi győzelmeink biztosítása egyedül csak a
fegyveres önerő, s nem tudjuk, melyik perczben lesz rá szükség? A nép
legyen bizalommal választottai iránt, ezek pedig tartsák e bizodalmat
minden egyéb megtiszteltetésnél becsesebbnek, s a nép érdekeit soha és
sehol el ne felejtsék; igyekezzünk honunk idegen ajkú fiatalságát
magunkhoz testvéri kapcsokkal csatolni; rontsuk le a századok óta
keblünkben megkövesült válaszfalat, mely bennünket rokonainktól eddig
elkülönzött, s fogjunk kezet mindenkivel, a kinek jelszava a szabadság.
Irtó háború minden hiuságnak! az embert nem a ruha teszi többé, hanem a
mi keblén belül van; szoktassuk hozzá a népet, hogy az egyszerűséget
kezdje el szeretni. A nemzetőrség öltözete legyen egyszerű, és viseljük
azt büszkeséggel mindenkor és mindenütt, az arszlán szó ne legyen ismert
fogalom többé. Legyen mindenki annyi, a mennyit a haza előtt ér.
Magánkötelességeinket a forradalom alatt ne feledjük el: mihelyt a
kardot letettük, térjünk napi munkáinkhoz, adjunk példát a népnek, mint
tettük a forradalom kikiáltásakor. A sajtószabadságot ne használjuk
személyeskedési czélokra, legyen előttünk szent és isteni minden, minek
neve szabadság. Ezért komolyan megrójuk mindazokat, kik jelen időben,
midőn az izgatott kedélyeket rend és béke eszméire kellene téríteni, a
vak lázadás üszkét szórják a nép közé, kik a népet a fegyveres katonaság
ellen bujtogatják, kik a kasztokat egymás elleni irigységre költik, s
kinyilatkoztatjuk, hogy mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint kik
kitűzött jelszavainkat tiszteletben nem tartják.