Ellenségeink tehát, kik a véres lázadásra izgatnak, kik a helyett, hogy
a nép választmánya által adja tudtára akaratát az igazgató
választmánynak, tömegestül – via facta – akarják azt a síkra vezetni.
Kik a hon lakosai bármely osztályának a nemzetőrségből leendő
kirekesztésére munkálódnak. Kik a zsidók ellen, mely osztály a
forradalom leghevesebb perczében erősen részt vett a tett mezején, a
polgárok között izgatnak és viszont; kimondtuk az egyenlőség elvét,
különbséget ember és ember között csak a becsület és jellem tisztasága
tesz: ezek fölött határozni ott van az osztályozó bizottmány, mely mind
azoknak, kik a nemzetőrségnek becsületére nem lennének, fegyvert adni
nem fog; a szabadság jótékonysága alól kizárni senkit sem szabad: ezen
idő az, mikor egymásnak minden ellenszenvet, minden sérelmet meg kell
bocsátanunk, ezen idő az, melyben a régi fogalmak mind halomba vannak
döntve s új évszak kezdődik, mely a mult vétkeinek sírja fölött emeli az
emberiség nevében oltárát. Vége a kaszt-gyűlöletnek: kiket a régi
fogalom korhadt omladékainak pártolói maguktól elűznek, azokat mi
fogadjuk védelmünk alá, és esküdjünk pártfogást mindennek, a mi
elnyomott, üldözött és méltatlanul bántott: az üldözöttek asyluma a mi
körünk legyen. S legszebb diadalunk legyen az, hogy mindenki, ki
méltatlanul nyomva érzi magát, hozzánk jő, bántalmai orvoslása végett.
Az elmultakért semmi szemrehányás!
Martius 15-én az egész haza újjá született, vele együtt minden egyes
hazafi. Legyen gondunk a jövőre, nem a multra.
Egyenlőség, szabadság, testvériség. Éljen a haza!