»Magad légy olyan ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd.«
E bölcs mondásnak szintén története van, melyet én mondok el.
1872-ik évi karácsony előtt való nap délutánján meglátogattam Deák
Ferenczet Angol Királynő szállodai lakásán. Szerencsére néhány perczig
maga volt.
– Azért jöttem kedves bátyám, hogy megkérjem, engedje meg, hogy fiamat
ide elhozhassam.
– Hány éves a fiad?
– Negyedfél.
– Miért akarod ide hozni?
– Hogy kedves bátyámat láthassa, azt hiszem akkor különb ember lesz
belőle.
– Ostoba beszéd.
Rossz kedve volt az öreg urnak, nem szólt többet s én nem hoztam a
dolgot elő többé, noha tervemről le nem tettem.
A következő nyáron gyakran kivittem a kis fiut az állatkertbe. Ott
találtam egyszer Deák Ferenczet Kvassay Laczi társaságában, a mint nézte
Casanova asszony oroszlánait és kezében fogva simogatta a kis hat hetes
oroszlánkölyket.
Eléje vezettem fiamat azt mondám neki:
– Fiam, nézd meg ezt a bácsit. Ez Deák Ferencz. – Ma van junius 6-dika.
Ha felnősz jusson eszedbe, hogy te még láttad Deák Ferenczet. Légy erre
büszke, s légy erre méltó.
Deák Ferencz komoly képpel nézett reám és a fiura. A fiu odament hozzá,
az oroszlánkölyökről lehuzta kezét s megcsókolta azt. Az öreg ur arcza
szeliddé vált, s kezét reátévén a fiu fejére, azt mondá nekem:
– A gyermekek legjobban követik apjuknak példáját. Magad légy olyan
ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd.