Az 1865-iki országgyülés koronázó országgyülés volt. De mielőtt a
koronázásra rá került volna a sor: előbb még a porosz-olasz szövetség
ellen végig kellett harczolni a háborut, el kellett veszteni a
königgräczi ütközetet, sőt a magyar emigrácziónak is egy betörő
hadcsapatát Klapka vezérlete alatt látnunk kellett az ország
határszélein.
A koronázás előtt három feliratot kellett a képviselőháznak felküldeni.
Miniszterium nem volt. E helyett Majláth mint korlátnok, Sennyey mint
tárnokmester képezték a kormányt. Erdély és Horvátország s Fiume és a
Határőrvidék nem volt jelen az országgyülésen. Az ország abban az
állapotban vala, melyben Bach és Schmerling hagyta.
Az 1861-iki feliratoknak az az eredményük volt a 65-iki választásoknál,
hogy tizenöt-húsz képviselőt kivéve, csaknem minden jelölt azzal a
világos programmal lépett föl, hogy ő Deákot fogja követni. De azért az
országgyülés elején mindjárt négy párt alakult. A szélsőbal, mely
Magyarország és függetlenségét írta zászlójára, melyben az emigráczió
tagjai: Simonyi Ernő, Irányi Dániel, Helfy stb. még nem vehettek részt,
s melyet Kállay Ödön, Madarász József és Böszörményi László vezettek.
Továbbá a szélső jobb, az akkori kormánypárt, gróf Apponyival az élén,
harmincz-harminczöt tagból állva. Ez a főrendiházban oly erős volt, hogy
Deák egyik felirata csakis négy szótöbbséggel győzhetett. Továbbá a
valódi Deákpárt, melyet jobbközépnek is neveztek, végre a balközép, élén
Tiszával, Ghyczyvel, Nyáry Pállal, Bónis Samuval. Ezt tigrispártnak
nevezte el 1866. januárban Ludasi Gans Mór az Apponyi-párt lapjában, a
»Magyar Világ«-ban s e név a koronázásig rajta maradt. A tigrispárt
mintegy kilenczven tagból, a Deákpárt mintegy száznyolczvan tagból
állott.
Az országgyülés deczember 10-re volt összehíva. Alakuló pártgyülését a
Deákpárt 1866. január 22-én tartá az Európa vendéglőben. Pártelnökké
Klauzál Gábor választatott. Ezután a tagok összeirták magukat. Voltak
181-en. Bánó József azt jelenté, hogy egy társaságban 20 balközépi
férfiu kijelenté, hogy ő is idejönne, ha meghivnák őket, egy másik
képviselő kijelenté, hogy Ghyczy Kálmán is hajlandó volna meghivásra
idejönni. Deák azt mondá e kijelentésekre:
– Nem vendégséget tartunk mi, hova meghivásra kell megjelenni, e kör nem
zárt kör, ide mindenki bejöhet s ha őszintén hozzánk csatlakozik:
szivesen fogadjuk.
Ugyanezen az értekezleten indítványozta Deák, hogy egy felirati
bizottság alakíttassék. E bizottság harmincz tagból volt összeállítandó,
kik közé tizenkilencz deákpárti, kilencz balközépi és két szélsőjobb
indítványoztatott. A szélsőjobbról gróf Apponyi György és Bartal György
voltak a jelöltek.
Két nap mulva, január 24-én, a balközép is alakuló gyülést tartott a
Tigris vendéglőben. A 30-as bizottságot ők is elfogadták, a pártarányt e
bizottságban ők is helyeselték, de a Deákpárt kijelölt emberei közül
csak 9-et fogadtak el, a többire nézve kinek-kinek szabad elhatározására
bizatott a szavazás. Szavazhattak a kijelöltekre vagy másokra. A szélső
jobbot egészen kihagyták s báró Kemény Zsigmond ellen, továbbá Fest
Imre, gróf Csáky László és Kandó Kálmán ellen nagy agitácziót csináltak.
Mindamellett az Európa vendéglőbeli lajstrom nyert többséget január
27-én. Legkevesebb szavazatot Jókai Mór nyert, mert a Deákpárt meg ő
rajta akart báró Keményért boszut állani.
A felirati bizottság már megalakult s működését meg is kezdé, mikor ő
felségeik január 29-én Budapestre jöttek. Épen uri bál volt az Európa
nagytermében. A császárné kiséretéből többen óhajtottak volna ott
megjelenni s a császárné főudvarmestere ezt közlé a rendezőséggel. A
rendezőség néhány tagja azonban kijelenté, hogy udvari emberekkel és
katonatisztekkel ők együtt nem mulatnak s igazi honleányok nem
tánczolnak. Megjegyzendő, hogy az Almássy összeesküvés áldozatai akkor
még a börtönt szenvedék. No hiszen, lett erre az udvarnál rettenetes
riadalom. Az udvari személyzet nem akart kevesebbet, mint hogy a
fölségek rögtön pakoljanak s menjenek Bécsbe, a magyar rebelliseket
pedig vasra kell verni. Midőn a császárné megtudta e báli botrányt, mint
a bécsi lapok nevezték, kezét tördelve így kiáltott fel: »Mein Gott, was
werden die Herren Erzherzoge dazu sagen?« (Istenem, mit mondanak ehhez a
főherczegek.)
A felirati bizottság az akadémiában tanácskozott. Elnöke volt gróf
Andrássy Gyula, előadója: Csengery Antal. A felirati javaslatot készen
Deák Ferencz terjeszté elő. Ezt minden tag számára lelitografálták, de
minden tag becsületére fogadta, hogy a bizottság tárgyalásait s a
felirat szövegét titokban tartja s a hirlapoknak oda nem adja. Midőn e
miatt egykor valaki a deákpárti körben zugolódott, azt felelé Andrássy
gróf:
– A titoktartást megfogadtuk, meg is álljuk; ki szeretné a
nyulpecsenyét, ha akkor hoznák az asztalra, mikor a nyulat nyúzzák?
A felirati javaslat egészen Deák műve. Néhány lényegtelen módosítással
elfogadta a bizottság, február 8-án előterjesztetett a képviselőházban s
tárgyalása 15-re kitüzetett. Előadója a házban Csengery volt.
Érdekes és izgalmas napok voltak ezek is.
A felirati bizottságban egy kínos jelenet történt egyszer. Deák
Ferencznek és gróf Apponyi Györgynek rettenetes összeütközése.
Apponyi a bizottságban egy hosszabb módosítványt adott elő, mely
elburkoltan az októberi diploma elfogadását s Magyarország alkotmányának
erre alapítását tartalmazta.
Kemény Zsigmond felszólítá Apponyit, hogy ne beszéljen ilyen burkoltan s
adja elő nézetét világosan.
Apponyi aztán előadá, nézete szerint az októberi diploma a legnagyobb
vivmány, melyet elérhetünk s melyre számíthatunk.
Deák erre rettentő haraggal fölállott s tartott egy olyan beszédet, a
minőt ő se tartott soha. Elszámlálta a konzervativ párt bűneit s
összetörte Apponyit, az egykori alkanczellárt úgy, hogy az többé
Magyarország politikai közéletében nem szerepelt. Azt mondá a többek
közt, hogy a magyar nemzet ellen sem magyar, sem idegen ezer év óta
nagyobb bűnt nem követett el, mint azok, kik az illir mozgalmat
felszították s a 48-iki eseményeket, tudva, szándékosan előkészítették.
S most – úgymond – mikor a nemzet és fejedelem ujra azon az úton van,
hogy egymást megértse, most ismét előállanak azok a férfiak, hogy útját
állják az üdvös közeledésnek. Engesztelhetlen haragja s a legsúlyosabb
érvek özöne borítá el szavai alatt a konzervativ párt férfiait.
Tartott vagy egy óráig a beszéd. A jelenlevők elképedve hallgatták.
Apponyi reszketve, halotthalványan ült székén. Deák után sokáig senki se
szólt. Később Apponyi fölkelt s távozni készült. Távozás közben mondá:
– Félek, hogy gyönyörü csikóimnak, miket a koronázásra tanittattam be,
nem vehetem már hasznukat.
Deáknak e beszédét a világ legnagyobb és legszebb szónoki művének mondák
a jelenvoltak. A beszéd nincs meg. Gyorsíró nem volt jelen. Jókainak, ki
jelen volt, csak később jutott eszébe jegyezgetni. A legszebb részeket ő
sem jegyezheté fel. De azért az ő jegyzetei némi halvány képet nyujtanak
a beszédről. Abban az időben – jól emlékszem rá – szájról-szájra menve a
beszéd sok része köztudomásuvá vált. Másnap mondá Jókai, czélozván arra
a körülményre, hogy Apponyiék lapja mindig a tigris-pártot – a
balközépet – támadá:
– Apponyiék addig kerülgették a tigriseket, míg rábukkantak az
oroszlánra.
Valóban úgy is történt.
A felirati általános vita február 20-ig tartatott, a részletes 24-ig.
Február 22-én a részletes vitánál tartá Deák legnagyobb és legszebb
beszédét azok közt, melyek ránk maradtak.
A beszédnek óriási hatása volt. E beszéd volt a konzervativ pártnak
akkor halotti beszéde. Ettől kezdve az Apponyi-párt örökre megszünt.
Tagjai elszéledtek, a parlament tárgyalásaiban többé részt nem vettek s
még a koronázás után a következő országgyülésre se vállaltak mandátumot.
– E beszéd után, – mondá nékem Ürményi Miksa később, – e beszéd után
csak mi ketten, gróf Zichy Nándor és én maradtunk a parlamentben s
vállaltunk mandátumot, hogy legyen mégis hírmondó az egykor oly hatalmas
konzervativ pártból.
Báró Sennyey bejött ugyan a parlamentbe 1872 őszén, de külön pártot nem
alakított. A külön konzervativ párt csakis 1875 tavaszán, a fuzió után,
alakult meg, a 66-iki feloszlástól épen kilencz esztendőre. De három év
mulva ez is meghalt a nélkül, hogy e három év alatt is élt volna.
1878-ban egyesült a középső ellenzék elemeivel s alkotá az egyesült
ellenzéket.
A 65-iki országgyülés első felirata tehát a konzervativ párt
megszünéséről nevezetes. De e felirat részletes tárgyalása alatt még egy
más érdekes dolog is történt, mely azonban sokkal kevésbbé maradt
emlékezetben.
Erdélynek külön országgyülése volt 1865-ben. A 48-iki törvényekkel ugyan
ez ellenkezett, de az udvar a 48-iki törvényeket épen nem akarta úgy
egyszerüen végrehajtani. Az Erdélylyel való uniót is csak az esetben
volt hajlandó megszivlelni, ha azt még egy országgyülés, mely
képviseleti alapon jön össze, helyben fogja hagyni.
Helyben is hagyta s most már nem volt tettleges akadály abban, hogy az
erdélyi képviselők is Budapestre jőjjenek.
1848. óta először! Tizennyolcz esztendő óta nem látott Budapest erdélyi
képviselőt.
1866. évi február 22-én jelent meg az első. Épen Deák nagy beszédének
napján.
Gyula-Fehérvár egyik képviselője volt ez. Fiatal ember, középmagas
termettel, kopaszodó homlokkal, de mosolygó arczczal. Egyszerü fekete
díszben jelent meg ott a Nemzeti Muzeum dísztermében, a hol akkor a
gyülések tartattak. De megjelenése harsogó éljenzésre ragadta a házat.
Sok képviselő fölemelkedett helyéről, úgy adott hangot kitörő
érzelmeinek.
E mosolygó férfiu, ez ifju törvényhozó pedig nem volt más, mint báró
Kemény Gábor, a későbbi közgazdasági miniszter.
Sohase kapott többé oly egyetemes, dörgő éljent.