Deák Ferencz ma már a történelemé s nemsokára a néphagyományé is lesz
egyszersmind. Alakjának nagyságát s egyéniségének varázsát nem csökkenté
az élőnek szinről-szinre ismerete, de mérhetlen arányokban fogja növelni
az emlékezet, a mint az a népnek szeretete s kegyeletes fantáziája által
évről-évre gazdagabbá leend. De hogy ő folytonosan oly magasságban
álljon az utókor előtt, a mily magasra az élőt a nemzet köztisztelete s
az elhunytat a nemzet fájdalma helyezé: ahhoz nem szükséges a költő
lantja, nem szükséges a szónok dicsérete, nem szükségesek a hagyománynak
ábrándos visiói. Ahhoz elég, ha följegyezzük szigoru hűséggel mindazt, a
mit róla vagy általa tudunk, a mit tőle vagy általa nyerénk.
Életének nagy cselekményei a nemzet történelmének képezik dicső
részleteit. Ezeket följegyzendi a történetíró. Az államférfit, a
törvényhozót, a bölcset, a publiczistát ismerni fogják utódaink a
história örök lapjairól. Az embert és közpolgárt megörökíteni a mi
feladatunk. A miénk, kik láttuk az ő jóságos és dicső arczát, kik
hallhattuk az ő egyszerű és bölcs szavait, kiknek megengedé, hogy az ő
nagy lelkének melegénél melegedhessünk s kik sirattuk és siratjuk őt
halottaiban. Összegyűjteni róla mindazt, a mit összegyűjthetünk: ez a
kötelesség, mely reánk hárul.
Én a kötelességet szintén teljesíteni akarom. Nagynak tartám, míg
személyesen nem ismerém s midőn hozzá közelebb juthaték, úgy éreztem
magam mindig, mintha oltár előtt álltam volna. Én nem tudom, más is úgy
volt-e vele, én csak saját érzelmeimről adok számot. Lestem arczvonásait
s figyeltem minden szavára. Föl is jegyezgettem egyet s mást és
törekedtem multjában és multjának részleteiben is megismerni őt. A mit
tudok róla: abból hadd álljon itt egyelőre e rövidke közlemény.
* * *
Csaknem minden lap megjegyezte az utóbbi napokban, hogy Deák Ferencz a
gimnáziális tanfolyam egy részét Kőszegen végezte. E közlemény tudomásom
szerint valótlan. A kőszegi gimnázium tanulói között az ő neve nem
található. Igenis tanult két Deák Kőszegen, tudniillik Deák György és
Deák József, de ezek Deák József tárnoki földbirtokos gyermekei valának
s tudtommal Deák Ferencznek csak oldalági rokonai.
Több év előtt Kőszegen egy Koller nevű öreg tanitó gyakran szeretett
azzal dicsekedni, hogy Deák Ferenczet írni és olvasni ő tanította. A
kőszegiek hitelt adtak a jó öreg tanitónak s midőn 1871-ben a
törvényszékek fogdosása napirenden volt, Kőszeg városa Deák Ferenczhez
is kérelemmel járult, hogy ő pártolná a városnak törvényszék iránti
kérvényét a miniszteriumnál. A kérelem indokául Deák Ferencznek azon
város iránti kegyelete is felhozatott, melyben ő első kiképeztetését
nyerte. De a kérelem ezen indokára Deák Ferencz kijelenté, hogy ő
Kőszegen soha se járt iskolába.
Tarányi (Oszterhuber) Ferencz veszprémi kanonok, ki Deák Ferenczczel
másodizigleni sógorsági viszonyban állott s kit Deák néhányszor
látogatásával is megtisztelt, azt állítja, hogy Deák a gimnáziális
tanfolyam egy részét Nagy-Kanizsán, a kegyesrendü szerzetesek kezén levő
gimnáziumban végezte. Ez állításnak minden esetre hitelt adhatunk,
annyival inkább, mert a győri akadémia beirási és osztálykönyveiben is
meg van jegyezve, hogy Deák Ferencz oda Nagy-Kanizsáról ment.
Remélhetjük, hogy a kegyesrendüek nagy-kanizsai főnöke mindent, mi Deák
Ferenczre vonatkozólag rendjének iskolai évkönyveiben föltalálható,
összegyűjt s köztudomásra hozand.
Deák Ferencz négy éven át tanult Nagy-Kanizsán, úgymint az 1813/4-ik
tanévtől kezdve az 1816/7-ik tanév bezártáig. Itteni iskolai
előhaladásáról s élményeiről semmit sem tudok.
Az 1812/3-ik tanévet Deák a pápai királyi algimnáziumban végezte. E
gimnázium második grammatikai osztályának első félévi informatiójában
hetedik szám alatt Deák ekként van (latin nyelven) bevezetve:
»Deák Ferencz, tíz éves, római katholikus, magyarországi, Kehidáról,
Zalamegyéből való. Gyámja: Deák Antal alszolgabiró, lakik ugyanott.«
Mellesleg megjegyzem, hogy a mint e közleményből is látszik, ekkor már
Deáknak édes apja s valószinüleg édes anyja sem élt.
Pápán tanára volt: Stajkó Ignácz, ha jól vélem, benczésrendű szerzetes.
Szigoru tanárnak kellett lennie, mert az első félévben harminczegy
tanítvány közül csak két eminenst, a második félévben már csak
huszonnyolcz tanítvány közül négy eminenst osztályozott.
Deák mind az első, mind a második félévben úgy az erkölcs- és
vallástanból, mint a többi tudományból classis primae-t, első
osztályzatot kapott de az eminensek között nem foglalt helyet.
Egy évi tartózkodása alatt Pápán Deák Ferencz egy özvegy kasznárnénál a
Rozmaring-utczában s azon házban volt elszállásolva s nyert élelmezést
is, mely most Morvai-féle ház néven ismeretes. Az özvegy kasznárné
nevére már nem emlékezik Kéler József pápai lakos öreg úr, kinek
emlékező tehetsége őrizte meg e kis adatot.
Győrbe a nagy-kanizsai tanfolyam bevégezte után az 1817-ik év őszén ment
Deák Ferencz s a következő négy tanévet, mint logikus, phisikus, primi
és secundi anni (első, másod éves) jogász itt végezte. Tanárai voltak
1817/8-ban:
a vallástanból: Mollik Tóbiás világi pap és hitszónok;
a történelemből: Berta György világi;
a szám- és mértanból: Brestyenszky Adalbert benczésrendü szerzetes, ki
későbben tihanyi apát lett, s mint ilyen 1850-ben halt meg. Ez kedves
tanára lehetett Deák Ferencznek, mert én előttem 1873-ban két izben is
nagy kegyelettel emlékezett róla.
Ezen tanévben Deák mind az első, mind a második féléven az összes
tantárgyakban eminens, még pedig kevés kivétellel első eminens volt.
Erkölcsi magaviselete classis primae-vel jegyeztetett, tudnivaló levén,
hogy ebből eminens-t adni nem volt szokásban.
Physikus korában 1818/9-ben tanárai voltak:
a magyar nyelvből Fessel Zsigmond világi s a physikából Grőber Laurent
szintén világi. Ezeken kivül Berta, Vernei és Brestyenszky ama
tudományokban, melyekben az előző év folyamán át.
Ez évben nyert osztályzatai szerint második eminens. Kivevén a magyar
nyelvet, melyből classis secundae octavus-t (másodosztályt a nyolczadik
helyen) nyert, a mely osztályzat bizony a legrosszabbak egyike. Tanára
tót ember volt e tantárgyból s alig törte a magyar nyelvet és ez
szekundázta meg Deák Ferenczet a magyar nyelvből. Valami kedves
egyéniség e tanár mások előtt sem lehetett, mert a midőn ez adatokat
közli velem Sárkány Miklós bakonybéli apát s Deák egykoruja s egy éven
át tanulótársa, igy sóhajt föl Deákra és tanárjára czélozva levelében:
»Hová nyomta a magyarul alig tudó tót ember a nemes magyar ifjat!«
Első évi jogász korában, 1819/20-ban statistikából tanára volt: Kmethy
András, ha nem csalódom, a 48-ki honvédtábornoknak nagybátyja; a római
és nemzetközi jogból pedig Szibenliszt Mihály.
Másodévi jogász korában a hazai jogot Bognár Józseftől, a politikai
tudományokat pedig Beke Wolfgangtól hallgatta. Az egyházi jogot
valószinüleg Pendl Alajos benczés szerzetes adta elő, ki ugyanekkor
akadémiai hitszónok (exhortator) volt. Mint jogász már mindenütt első
eminensként nyert osztályzatot.
Ez időtájt a győri királyi akadémia az egy Brestyenszky kivételével,
világiak kezelése alatt állott. A fundus studiorum, illetőleg a
helytartótanács nem sok gondot forditott sem a tanárok megválogatására,
sem a kellő taneszközök beszerzésére. Grőber Laurent, a physika tanára
csak ugy kongott a physicum muzeumban, mely majdnem egészen üresen
állott s egyáltalán alkalmatlan volt a kellő kisérletek megtételére s az
elméleti oktatás megvilágitására. Grőber tehát, ki észrevette a
tehetséget Deákban, azt tanácsolta ennek, hogy a physikai előadásokat a
Benczés-rendü szerzetesek kezén levő győri lyceumban hallgassa, mint a
melynek kisérleti eszközei elég bőven vannak beszerezve.
Deák szivesen megfogadta a jó tanácsot. Egyik kedvelt tanulótársával,
nágocsi Zichy Jánossal (Zichy Mihály és Antal testvérek apjával) az
1818/19-dik tanévben csakugyan átment a benczések lyceumába hallgatni a
természettani előadásokat. Itt a physika tanára akkor Czinár Mór volt,
ki később Pannonhalmára az országos hirü könyvtár rendezése czéljából
visszavonult. Deák nagyon szerette e különben is kedves modorú és mívelt
szerzetest, előttem is többször s mindig kegyelettel emlékezett róla,
soha sem nevezvén másként, mint »Maurus Czinár,« a hogy t. i. még tanuló
korában szokta nevezni. Halála, mely a mult évben 1875-ben következett
be, bizonyára fájdalommal érintette Deákot.
De Czinár is büszke volt egykori tanitványára. Még az ország alig ismeré
s a »haza bölcsének« nem nevezé Deákot, már az öreg Czinár – mint később
önérzettel mondogatá – megjósolta, hogy Deák Ferenczből minő nagy ember
lesz egykoron. Ő mondá egykor Deáknak és tanulótársainak: »Nem az a
valódi tudomány, a mit jól megtanultok, hanem az, a mit jól
meggondoltok; a ki az iskolában komolyan és alaposan gondolkodni
megtanul, az végezte jól az iskolát.« E szavakat különböző alkalmazásban
nem egyszer hallottuk Deák Ferencz szájából is a magán társalgások
folyamában.
Tanulótársai közül fölemlitem Faiszi Ányos István veszprémmegyei előkelő
birtokost, megyéjének egykori főbiráját s a zirczi kerületnek három
országgyülésen át országgyülési képviselőjét. E nyers modorú, de
egyenes, őszinte jellemű táblabirót Deák mindig kedvelte. Szeretett vele
– mint másokkal is – gyakran tréfálkozni, mit Ányos, a ki pedig nagyon
hamar komolyan szembe nézett a tréfálkozókkal, az »öreg ur«-nak rendesen
megengedett.
Tanulótársai voltak még a többi között Bretzenheim Ferdinánd herczeg és
Rohonczy Ignácz. Amaz nagyon is herczeg volt ahhoz, hogy Deák valami
bizalmas baráti viszonyban állhatott volna vele, emezt kedvelte
régebben, de később, miután ez az Apponyi-regime szolgálatába szegődött
s a Bach-rendszer alatt is előkelő hivatalokban volt, elhidegedett tőle.
Ghyczy Kálmán, bár több izben állitották, nem volt tanulótársa Deáknak,
nem is egy időben hallgatták az előadásokat. Ghyczy csak az 1821/22-ik
tanévben jött a győri akadémiára, Deák ekkor már – végezvén ott a
kurzust – onnan eltávozott.
Volt azonban még egy tanulótársa, kit emlitetlenül nem hagyhatok. Ez
Sárkány Miklós hittudor s bakonybéli apát, a negyvenes évek politikai
küzdelmeinek a konzervativ táborban egyik érdekes alakja, ki nem egyszer
nevezetes csatákat vivott a győrmegyei ellenzékkel.
Sárkány Miklós a győri lyceumnak volt hallgatója s vele Deák akkor
ismerkedett meg, mikor Grőber tanácsára a lyceumba ment physikát
hallgatni. Sárkány, bár ő Deák pártjához 48 előtt nem tartozott, mindig
egyik legnagyobb tisztelője volt Deáknak, még akkor is, mikor a vegyes
házasságok kérdése oly igen elmérgesité a kedélyeket. De maga Deák is
úgy nyilatkozott előttem, ha jól emlékszem, ezelőtt két évvel,
Sárkányról: »Őszinte, becsületes ember, meggyőződése vezérelte a
politikai küzdelmekben, bár minden pártfele olyan lett volna, mint ő;
esze és tudománya is helyén van.« Sárkány Miklós volt az, ki aggkora és
a tél zordonsága daczára is kérelmem folytán szives volt a Deák tanulói
korára vonatkozó adatokat összegyüjteni s velem közölni.
Deák Győrben tartózkodásának egész ideje alatt Jósa Józsefnél, ennek
házában volt szálláson. Házi gazdája a győri püspöki javak praefektusa
volt, tekintélyes és eléggé értelmes ember. Ugyane házban lakott Fejér
György is, mint győri tankerületi főigazgató s ekkor már a »Codex
diplomaticus« fáradhatatlan gyüjtője. E körülményből sokan azt
következtették s Dunán túl ma is hiszik, hogy Deák Fehér Györgynél lett
volna szálláson s a vele való társalgás folytán szerezte volna közjogunk
történetének mélységes ismeretét. E hit azonban alaptalan, ámbár könnyen
hihető, hogy az élénk szellemű s vidám kedélyü, de a mellett tanulni
szerető ifjú Deák már ekkor is ismeretségben állott Fejérrel. Annyit
biztosan tudok, hogy később, midőn már Fejér György a pesti egyetemhez
került, Deák vele gyakran és szivesen érintkezett s társalgott
történelmi dolgokról.
Jósa József házát Deák ott tartózkodásának emlékére a győri polgárság
kegyelete már több év előtt márvány emléktáblával látta el.
Deák Ferencz külső modora már tanulóifjú korában is oly igénytelen és
egyszerü volt, mint később. Tarányi Ferencz kanonok állitja, hogy kora
fiatalságában ruháját elhanyagolta s a külsőségekkel keveset törődött.
Ez állitást, ismervén Deákot, én egész nyugalommal elhiszem. Hogy már
tanuló korában is bizonyos tekintély környezé nemcsak tanulótársai,
hanem tanárai szemében is, abból a körülményből magyarázható, hogy
Nagy-Kanizsán, mikor a poétikát végezte, tanárja nyugodtan bizta rá az
előadást és az iskola feletti felügyeletet, ha néhány órára vagy napra
neki az iskolától távol kellett maradnia. Ekkor pedig Deák nem volt több
tizennégy éves gyerkőcznél. Hogy ily esetnek kellett történni, azt onnan
merem állitani, mert ezt képviselői körökben 48 előtt Deák tudtával s az
ő ellenmondása nélkül széltében beszélték s én is egy 48-iki
követtársától hallottam.
Deák életének utolsó szakában elméleti olvasmányokkal keveset látszott
foglalkozni. De ez nem mindig volt igy. Ő készen állott elő az 1832-iki
országgyülésen, mint Minerváról, a bölcseség istenasszonyáról beszéli a
hitrege, de e nagy varázsnak előföltétele minden esetre hosszas és mély
tanulmányozás volt. Könyvtára legalább, melyet 1844 végén Kerkapoly
Károly használt s részben rendezett Kehidán, ezt bizonyitja, ha minden
más bizonyiték hiányoznék is.