A ki meg akarja érteni e mondat jelentését: «A magasztos a nevetségestől
csak egy lépésnyire van», játszék a börzén. Ott majd megtanítják rá.
Ma olyan voltál, mint egy «kis isten», holnap olyan leszesz, mint egy
«kis kutya».
Ma mind a hatvan «agent de change» rekedtté kiabálja magát vállalataid
nevével a «corbeille» kerek sorompója mellett; ma minden börzefejedelem
meglátja, hogy ott vagy a «parquetten» s lesik az arczodon, víg vagy-e?
nincs-e valami rejtett árny az arczod ragyogásában? Ma, mikor az egy
órát üti s megszólal a börze harangja, tódul utánad a coulissierek
serege, az agent de change-ok messziről mutogatják eléd «carnetjeiket»,
telijegyezve javadra kötött «affaire»-ekkel. Ma a coulisse népe egymás
hátára teszi papirjait, úgy jegyzi irónnal részvényeidre tett
fogadásait. Ma minden kéz mutogatja a «pointage»-t ujjaival a levegőben,
emelkedésed tanuját. Ma elállják a passage de l’Opera átjáratait a
tömegek, a kik nevedre spekulálnak. Ma dühösen kiabálják papirjaidra:
«je prends! je vends!» kötik rájuk a szerződéseket «fin courant»-ra,
«fin prochain»-re. «En liquid!» Még a börzén kívül is, honnan a
«szépnem» ki van zárva, mert asszonynak nem szabad a börzén játszani
törvény rendeleténél fogva, tehát játszanak a börze kerítésén kívül,
ezernyi pénzvágyó kapzsi némber lesi a carnetes bizományost, ki a
vasrácson keresztül kiáltja ki a «bourze des femmes»-nak, hogy állnak a
részvényeid? S a sétány tulsó oldalán a nagy úrhölgyek, kik szégyenlenek
közel jönni, de nem szégyenlenek játszani, kihajolnak hintóik ablakán,
megtudni, mit nyertek «rajtad?» Ez ma van.
Holnap pedig nem vagy sehol.
A nevedet kitörli mindenki a jegyzőkönyvéből. A parquetten azt látják,
hogy nem vagy «ott», s arról tudja minden ember, hogy nem vagy a
világon.
Még a vén asszonyok is a börzerácson kívül, tudják már, hogy nem vagy
többé. Ember sem vagy, senki sem vagy. Üres hely vagy.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A Kaulman-czég a diadal tetőpontján ragyogott.
Félix úr és kebelbarátja, az apát, egy délutáni siesta alkalmával, az
illatos latakia füstfellegébe burkolózva építék fényes fellegváraikat.
– Holnap lesz feltéve a börzén a magyar egyházi javak pápai kölcsöne,
mondá Félix.
– Holnap kapom meg a kinevezést Bécsből, az erdélyi püspöki székbe,
szólt Sámuel apát.
– A pénzkirályok milliókig érdeklik magukat kölcsönünkben.
– A pápa áldását adta hozzá, s a bibornok-kalap már fejem fölött libeg.
– A legitimista pénzfejedelmek neheztelnek érte, hogy egy asszony, a ki
nevemet viseli, a színpadon van. Ez a szent kölcsönt alterálhatja.
– Könnyű elválnod tőle.
– Semmi szükségem rá többé. Holnap felvilágosítom őt helyzetéről.
– Azt mondják, hogy Waldemár herczeg Párisba érkezett.
– Úgy beszélik, hogy a szép asszony után.
– Hátha pénzügyi míveletünket akarja zavarni?
– Arra semmi tehetsége többé. Mióta a bondavári részvényvállalatnál és
vasutnál olyan érzékeny vereséget szenvedett, el fog hallgatni a
contremine hosszú időre.
– Tehát csak Evelineért járna Párisban?
– Belé van bolondulva egészen. Azt mondják, ha Eveline utazik, mindenütt
utána jár, s a hol Eveline megszállt egy fogadóban, Waldemár
megvesztegeti a pinczéreket, hogy abba az ágyba fekhessék bele, a
melyből ő kikelt, s a fürdő-intézet szolgáját, hogy abban a kádban,
abban a vízben fürödhessék meg, mely előbb Evelinet fogadta be.
– Különös bolond! S az asszony pedig ki nem állhatja őt.
– Az az ő kára.
– Tibald herczeg bajosan fogja sokáig vinni.
– A hogy én megkisértém pénzügyeit rendezni, alig viheti két esztendeig
hitelezői összehivása nélkül.
– Ha ugyan valamivel korábban az ujdonsült vő meg nem indítja ellene a
birói gond alá vétetést.
– Volt már róla szó, mikor eljöttünk Bécsből.
– Nem fog az a bondavári ügyekre visszahatással lenni?
– Semmivel sem. A részvényeiért hitelezett tőke épen a bondavári
uradalomra van betáblázva, mely tiszta. Oh! a bondavári vállalat
gyémántsziklára van építve.
A távirda-hivataltól sürgönyöket hoztak a két úrnak. Kaulman házához
voltak czímezve az apát úr levelei is, miket bécsi tudósítóitól kellett
kapnia.
– «Lupus in fabula!» szólt, az első sürgönyt feltörve Kaulman s
odanyujtva azt Sámuel apátnak.
Az apát ezt olvasá belőle:
«B. Tibald herczeg ellen a birói gond alá vétel törvényesen
elrendeltetett».
– Szegény Eveline! Ezzel ő járta meg! mondá cynicus humorral Félix.
A pap is feltörte a magáét s egy percz alatt végig olvasta.
– Ezzel meg «én!»
A sürgönyt átnyujtá Félixnek.
Abban e sor állt:
«A miniszterek mind leköszöntek. A császár elfogadta. A rendszer
változik.»
Adieu püspöki infula! Adieu kardinál-kalap! Adieu reichsrathi bársony
karszék!
A harmadik sürgöny felbontásánál összedugták fejeiket, hogy egyszerre
olvassák azt.
Abban pedig ez volt tudatva:
«A bondavári tárna felrobbant. Az egész tárna ég.»
– Ezzel pedig mind a ketten! rebegé Félix, kihullatva kezéből a
távsürgönyt.
A három csapás úgy jött egymás után, mint a háromágú mennykő!
Ez a legutóbbi a legnehezebb volt.
Ha ezt Waldemár herczeg megtudja, a contremine minden tűzaknája
egyszerre lángba borul.
Valamit kellene tenni a veszély elhárítására, de gyorsan.
Mit?
Csak a nagy egyházi kölcsön kiirásáig lehetne időt nyerni, azután ily
apróság, mint holmi bondavölgyi vállalat, számba sem jönne többé.
De hogyan elhallgattatni az ellenfélt?
El lett határozva, hogy Evelinével beszéljen még ma a pap.
S Waldemár herczeggel Kaulman.
… A ragyogó arczok milyen nagyon elsötétültek!
Hát most egy asszony mosolygásának selyemszálán függ-e a férfiak minden
dicsősége?