A bondavölgyi vasut tehát épül. Waldemár herczeg meg van verve, vele
együtt az egész contremine. Mert vannak emberek, a kiket a jó termés
halat meg éhen.
A jockey-clubban találkozott Waldemár herczeg Tibald herczeggel s
szembeállt vele.
«Te az én ellenségeimnek feje lettél. Te mindent elkövettél, hogy
engemet letromfolj.
Én ajánlkoztam neked, hogy pénzügyeidet rendezem, a mik nagyon ziláltak:
te azt a velem ellenséges lábon álló Kaulman-házra biztad.
Én unokaleányod kezét kértem, te ideigérted; akkor mindenféle ürügy
alatt eltávolítottad Bécsből, s most hallom, hogy valami Salista nevű
condottieri kapitánynyal jár jegyben, Pesten.
Nekem fogam volt egy szép menyecskére, azt te, csak hogy nekem ne
jusson, a saját palotádba vitted s meghagytad neki, hogy akárkit mást,
de engem soha el ne fogadjon.
Te odaadod az egyetlen adósságmentes ősi bondavári uradalmat egy
szédelgő companiának, mely az én fejemre akar felmászni s magad elnökévé
leszesz e társaságnak.
Te kimesterkéled, hogy állami kamatbiztosítással engedélyezzenek egy
vasutat a te kőszén-társulatodnak, mely vasut két száztólit nem fog
behozni.
Te magad sem tudod, hogy milyen magasra felmásztál.
Én téged sajnállak, mert mindig tiszteltelek.
De vigyázz rá, mert ha egyszer azt az ember-pyramist, a minek a hegyén
állsz, megrughatom, te esel róla legnagyobbat!…»
Azzal otthagyta a herczeget.
Tibald herczeg a sok kellemetlen mondat közül csak azt fogta fel, hogy
Angela Salista őrgrófot választotta férjül.
És neki még csak meg sem irta ezt. Idegentől kellett megtudnia.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A bondavári vasut tehát épül. A szép asszony két szép fekete gyémánt
szemeire nincsen többé semmi szükség. El lehet már dobni.
Egy napon felkereste Eveline férjét a lakásán.
Az nagyon örült ennek a szerencsének.
– Uram! Én öntől valamit kérdezni jöttem. Tibald herczegen néhány nap
óta valami szokatlan buskomorságot veszek észre. Nem tudja ön annak az
okát?
– Nagyon tudom! Unokája, Angela grófnő, férjhez ment s veje, Salista
őrgróf, birói felügyelet alá kéri venni a herczeget oktalan pazarlásai
miatt.
– Ez oktalan pazarlások között bizonyosan én is szereplek?
– Önnek éles esze van, Eveline!
– Ennek én véget akarok vetni! A herczegnek még ma megmondom, hogy
elhagyom a palotáját. Azért örökké háladatos leszek iránta. Ő nekem
jóltevőm volt. Ön is az volt, uram. Önt kellett volna első helyen
említenem. Önök engem taníttattak, kiműveltettek. Önöknek köszönöm, hogy
érek valamit, még akkor is, ha minden gyémántot leszedek magamról; s
tudok kenyeret keresni. Leszek művésznő szakmából. Hanem Bécset el
akarom hagyni. Itt nincs kedvem maradni többé.
– Azt jól teszi ön, Eveline. Lássa mennyire rokonszenveznek szellemeink.
Én épen azt akartam önnek tanácsolni, a mit ön most elmondott. Hagyja el
ön Bécset s menjen a szinpadra, érvényesítse világra szóló tehetségeit.
Én minden kötelességet teljesíteni fogok, a mivel önnek, mint férj,
tartozom. Én elkisérem önt Párisba. Átköltözöm ottani házamba s ott
etablirozom magamat, hogy önnek segélyére lehessek. Ott szerencsét fog
ön csinálni. És azután mindenkor igen jó barátok maradunk.
Eveline, daczára annak, hogy olyan nagyon jól kiismerte ezt az embert,
elég gyenge volt elérzékenyülni s azt hinni, hogy mégis igazságtalan
lehetett iránta.
Ez mégis sok áldozat, a mit ő érte tesz. Hogy a kedvéért átteszi az
üzletét Párisba.
Tudta volna csak, hogy ezt épen azért teszi, hogy egy napon azt
mondhassa neki:
«Madame! ön holnaptól kezdve megint mademoiselle!» Így rendelik azt a
franczia törvények, a mik nem ismernek, csak polgári házasságot.»
A fekete gyémántok megtették a szolgálatukat, a fekete gyémántok
mehetnek vissza, a honnan jöttek!
És azután a nagy egyházi kölcsön megkötése végett is át kellett
települnie Kaulmannak a párisi házába, mert azzal főleg a franczia és
belga pénzvilágra kellett számítania.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A bondavölgyi vasut tehát épül. És Sámuel apát fellegvárai is
magasulnak.
Ez a vasut neki is ut a magasra.
A Kaulman-czég világhirűvé emelkedett e siker által.
Most már világra szóló vállalatba is merészkedhetik. Fejedelmi rangja
van már a pénzpiaczon.
A börzebárók közül a börzeherczegek közé emelkedett. Ha kölcsöne
sikerül, a neve börzekirály.
Sámuel apát neve pedig kezd glóriától körülövezve lenni.
Fenn a kormányférfiak azt látják, hogy e hatalmas népszónok erős fegyver
lehet a kezükben, ki elvágja majd a népet az úrtól s a tömeget az értő
fejek nélkül behozza az álmodozott összbirodalomba.
Lenn a nép úgy bámulja őt, mint magas jóltevőjét, kinek szavai
hatalmasak. Tanúbizonyság rá az épülő bondavölgyi vasut. Mind a tizenkét
halina-zeke azt hiszi, hogy azt a vasutat ő hozta szűrujjában haza.
A magyar klérus keletkező lument lát benne.
Rómában a szentszéknek küldött segélyeiért magasztalják. Ha püspökké ki
lesz nevezve, ő lesz az első magyar prælatus, ki a bécsi urak házában
helyet foglal.
A miniszter bámulni fog, midőn a magyarországi egyházi javak
secularisatiójáról való tervét keresztezve találandja egy szent kölcsön
terve által ugyanezen javakra, a római állam felemelése czéljából.
De hozsánnával fogadja azt majd a franczia és belga katholikus
pénzvilág; hozsánnával a római curia; s megmentője nevét aranytáblára
fogja irni a szentszék.
És a mellett még Magyarországon is úgy fog az feltűnni, mint megmentése
az egyházi vagyonnak, mert a hypothecát a kormány nem veheti el soha.