Ha tudnak rólunk, szánakoznak rajtunk.
És hagyják csendes contemplatióval beteljesülni rajtunk a végzetet.
Az ő világuk a jövendő.
Az éjsark országa egyre terjed; az éjsark fénye, melege folyvást nagyobb
tért világít, melegít be; a jégövek északról, délről folyvást előbb
haladnak a zónákon. – A föld folyvást hidegül és a nyarak hőmérsékének
általánya folyvást közeledik a fagypont felé.
Egyszer azután eléri azt. Elfogy a kőszén s a kiirtott erdők,
mesterséges tűz sem ad meleget többé.
De ugyanazon mértékben, melyben belső rétegei kihülnek, erősödik
delejvillanyos hatalma a földnek s mikor magára hagyja a mostoha, a nap,
ki oly rosszul bánt vele eddig is, akkor önfényében fog ragyogni s
bevonja maga körül az eget sugárkoronájával s bemelegíti a légkört
örökké boldog népei felett, és akkor lesz «egy akol, a melynek nem kell
pásztor!»