És egy szerető, egy üdvözült mosolylyal bezárta szép szemeit…

… Légy boldog, kedves gyermek… a te boldogságodat többé nem zavarja

semmi.

Künn a hajnalharang utolsó kondulásai rezegnek szét a tájon.

Ti, kik ott álltok körül, boruljatok le és imádkozzatok csendesen…

csendesen…

Csendesen!

A nap most löveli legelső sugárait az ébredő tájra, ott künn a toronyőr

kiáltása hangzik a magasból:

«Hajnal van, szép piros hajnal!»…

… Halott van, szép fehér halott!…

Kárpáthy Zoltán: Regény · 第 53 / 84 题