Írta gr. Keglevich Béla. Budapest, 1891. Franklin-Társulat.
E röpirat szerzője parlamentünk betegségét a ferde pártviszonyokban
keresi s azt hiszi, hogy mindaddig, amíg azok máskép nem alakulnak, nem
lehet a bajon segíteni, mert a pártok jelenlegi alakulásukban képtelenek
úgy teljesíteni föladatukat, amint teljesíteniök kellene. Bírálat alá
veszi a pártokat s kimutatni igyekszik, hogy a szabadelvű párt
szabadelvűség tekintetében nem elég tömör. Nem egy tagja vonzódik a
konzervatív irány felé és csak azért állott a szabadelvű párthoz, mert
nem szegődhetett máshová. Ez állapotnak az a következése, hogy a kormány
minden kérdésben nem lehet oly szabadelvű, mint aminő lehetne, hanem
pártja egy része konzervatív irányának megfelelően kénytelen haladni nem
egy kérdésben. A mérsékelt ellenzékről nem sok mondanivalója van a
szerzőnek. Azt hiszi, hogy közte és a szabadelvű párt között elvi
különbség nincs s ellenzéki működése tisztán személyes okokra vezethető
vissza. Ami a szélső baloldalt illeti, ez szintén olynemű bajokban
szenved, mint a szabadelvű-párt, nem mindnyájan vallanak radikális
elveket, sok köztük a maradi; e mellett nem ismervén el a közjogi alapot
s így nem remélhetvén a kormányra jutást, nyugodtan alkalmaznak minden
erőszakos eszközt, amellyel megakadályozhatják a kormány működését, mert
biztosítva érzik magokat azon eshetőség ellen, hogy valamikor ők is
hasonló nehézségekkel lesznek kénytelenek megküzdeni.
A szerző így jellemezve a pártok, a beteg parlament állapotát,
orvosszerűl azt ajánlja, hogy a minden párton található konzervativek
tömörüljenek egy párttá s legyen három pártunk: szabadelvű, konzervatív
és radikális. E pártok küzdelme csak jótékonyan hathatna közéletünkre; a
szabadelvű és konzervatív párt könnyen váltakozhatnék, a kormány s a
radikális párt serkentően hathatna mindkettőre. Úgy látszik, a szerző
előtt az angol tory- és whig-párt küzdelme lebeg s meg kell vallani,
hogy 1867-ben helyén lett volna, ha a konzervatív-párt, elismervén a
közjogi kiegyezést, külön párttá szervezkedik, sőt később, a fuzió után
is, amikor a körülmények még inkább kedveztek megalakulásának. Azonban
Sennyei báró kezdeménye hamar véget ért s azóta semmi ilynemű mozgalom
nem mutatkozott. Ily körülmények között nem várhatni ily párt
megalakulását s a szerző óhajtásának és ösztönzésének nem igen van
gyakorlati oldala.
Részünkről parlamentünk nagyobb és könnyebben gyógyítható betegségének
tartjuk a botrány és obstrukció divatosságát. A bajt nem kell
kicsinyleni, ez nem pártkérdés, nem is csak a házszabályok kérdése,
hanem valóságos alkotmány-kérdés. Belőle a kisebbség vétója fejlődhetik
ki, amelyet nem ismer alkotmányunk. Európa minden alkotmányos országa
csirájában elfojtott minden ily kísérletet; nekünk is ezt kell tenni. A
házszabályok szigorítása s a klotür behozatala, habár enyhe formában,
immár kikerülhetetlen. Ide járul még egy más jelenség is, mely a közjogi
alap erélyes védelmét teszi szükségessé. A mérsékelt ellenzék, új néven
nemzeti párt, a közjogi alapon állónak mondja ugyan magát, de azon
jelszóval, hogy azt nemzeti irányban igyekszik fejleszteni, bár más
úton, más árnyalattal, többé-kevésbbé ugyanazt teszi, mint a szélső
baloldal, amellyel a választásokra szövetkezett is. A dualizmus jelen
alakjának fönntartása nagy érdekében fekszik a magyar nemzetnek;
gyöngülése, bomladozása ellenségeinek volna diadala s különösen Európa
jelen helyzetében hazánkat oly beláthatatlan zavarba, veszélybe döntené,
amelyen aztán nem segíthetnének se Apponyi gróf széphangú szónoklata, se
Kaas báró hipnotikus vezércikkei.