Kiadja Toldy Ferenc. Pest, 1863. Heckenast.
Nagyon örvendünk, hogy e becses és olcsó gyüjtemény szakadatlan foly s
oly kitűnő szerkesztő kezében, mint Toldy. Ez alkalommal három kötetet
veszünk, egyet Virág Benedek, kettőt Bajza munkáiból s ezzel mindkét
íróé be van végezve. Virág ez utolsó kötete poétai munkáit foglalja
magában, mint harmadik és teljesb kiadás. – «Örömmel teljesítem, – mond
Toldy, – Heckenast G. barátomnak a magam óhajtását megelőzött saját
óhajtását, midőn Virág Benedek _Poétai Munkáit_ is adom a «Magyar Nemzet
Classicus Írói» e gyüjteményében. Az olvasó, ki nemzeti költészetünk mai
álláspontjából szokta a mult korok kitűnőbb szellemeit megítélni, nem
fogja Virágot tehetségeihez és érdeméhez képest méltányolni; s a
Helikonnak ma már kivívott magasságairól nem tekint vissza azon szédítő
mélységbe, melyből a multnak emberei, melyből annyiak felett Virág
Benedek, emelték ki az egykor földön csúszó magyar múzsát. S igenis:
Virág ódáira Berzsenyi, episztoláira és gunyoros költeményeire Kazinczy,
epigrammái s meséire Vitkovics, Szentmiklóssy és Czuczor rég homályt
vetettek, úgy, hogy Virág fénye szinte elhalványodott mellettök: a
nemzeties irány pedig már annyira éltető, sőt uralkodó eleme összes
irodalmunknak, hogy alig eszméljük immár, miképpen mindez egykor máskép
lehetett! Pedig mennyire más volt a kor, melyben Virág föllépett és
hatott s mely hatalmas és elragadó. De ez iránt magát a kort kell
megkérdeznünk.» Itt néhány Virágra vonatkozó sort idéz Toldy Kazinczy,
Csokonai, Berzsenyi és Vörösmarty költeményeiből s aztán így folytatja:
«Végre azon nemzeti iránynak, melyet Horvát István az ő nyomain hozott
be történetvizsgálatunkba, első megpendítője s kifejezett képviselője
Virág Benedek volt «Magyar Századai»-ban, első egyszersmind, ki
költeményeiben a nyomorult jelennek csüggesztő világába a magyar
hősvilág kétségtelenül nagy és biztató emlékezeteit idézve fel,
költészetünket új tartalommal és lélekkel termékenyítette meg s közvetve
klasszikai műeposzunk alapvetője lett. Így egész teljességében áll róla
a nagy költő szép mondása:
.......... ki kora
Legjobbjait gerjesztve emelé,
Minden koroknak élt.
Igenis: Virág költészetünk fejlődési láncolatában oly szem, melynek
ismerete nélkül e fejlődés menetele csonka, érthetetlen: s
klasszikusaink sorozatából, hogy az maholnap szerves egészet képezzen,
ki nem maradhat. De az ő költeményei becse nemcsak históriai, hanem
költői is s itt azon álláspontot kell megragadnunk, melyet más helyt
jellemeztem s ezúttal ismétlenem annál kevésbbé szükséges, mert azon
írásom az e gyüjteményben szintén közlött «Magyar Századok» előtt
olvasható.»
Ez mind igen jól van mondva; teljesen helyeseljük Toldy nézeteit, kivéve
kettőt: először azt, hogy van klasszikai (ha az a remek értelmében van
mondva) műeposzunk; másodszor azt, hogy Virág klasszikusaink sorába
tartozik. Ez a költészet történelmében a Toldy által felállított
nézettel is ellenkezik. Azonban ellenvetésünk természetesen nem azt
teszi, hogy Virág nem jeles költő s hogy ne örülnénk ez újabb
kiadásának; mi csak szeretnők, ha e becses gyüjtemény valamivel
általánosb címet nyerne, például a «Magyar nemzet classicus és jelesb
írói» s a szerkesztő ne volna kénytelen klasszikusaink nagyon csekély
számát talán nagyon is megszaporítani.
Bajzának e szintén utolsó kötetei nyelvészeti és filozófiai cikkeit,
vegyes polémiái nevezetesbjeit s dramaturgiai dolgozatait foglalják
magokban. «E hatodik kötettel – mond az utószó – bérekesztem Bajza
összegyüjtött munkái kiadását. Bár ez kétannyit, sőt többet, hoz az
1851-kinél, korántsem meríti ki ez írónk irodalmi munkásságát. Ide sem
tudva a «Hajdankor Világtörténetét», vitairataiból csak némelyeket
adhattam, melyek amily kiható és mély befolyást gyakoroltak az irodalmi
élet körén, kiválóbb érdekkel bírnak; dramaturgiai írásaiból pedig csak
szemelvényeket (s ezeket is kihagyásokkal), hogy legalább némileg
visszatükröztessék azon mértékadó hatás, mellyel Bajza összes
színügyünkre, mint szervező és műbíráló, volt. De még soká foghatnak,
költő, színész s mívelt nézőre egyformán, fejtőleg hatni ezen, a drámai
költészet és színművészet törvényeit mindig tényekből kiinduló konkrét
előadásban tartalmazó, mélyen átgondolt s azért biztos kézzel odavetett
esztétikai vázlatok: míg szervezők és igazgatók a színügy technikájára
tartozó, bár alkalmi intések öszvegében a legjobb gyakorlati kalauzt
találhatják fel. A kép kikerekítésére nem maradhatott el az író polémiai
első föllépte e téren, valamint szózata sem, mely azonkívül, hogy irányt
adott a színügynek a maga idejében, legtöbb részeiben érvényes marad
minden időre. – A nagy számú mellőzöttekben is mindenütt azon a dolog
lényegét kimerítő tárgyalás, azon éles ítélet, szétoldó erős logika s
polémiai taktika, melyek a közlöttek többjeiben művészi formában lépve
föl, egy nemét a klasszicitásnak veszik igénybe; de ott az általános
igazságok s derék észrevételek annyira vannak pillanatnyi érdekű, mert
mindig egyszersmind személyes, kérdések bő fejtegetésével vegyítve – t.
i. a rettegett zsurnaliszta, éppen mert rettegték, éveken át,
mindenfelől megszünés nélkül ostromoltatván, hallgatással fenn nem
tarthatá magát – hogy e miatt azok most már csak az irodalmi és színi
ügy történésze s a biográfus figyelmét köthetik le. Ezeknek az Athenæum
köteteit kell majd gondosan olvasniok. – A színbírálatokat eredeti
aláírásaikkal adtam. A figyelmes olvasó észre fogja venni, mikép
változott a névvel a hang is: nem tartózkodásból, bár oly időben, midőn
a független színbíráló hatóságilag is háborgattatott: azt Bajza nem
ismert, hanem számolásból.»
Őszintén megvallva, mi valamivel többet óhajtottunk Bajza polémiáiból.
Tudjuk, hogy Toldy örömest rendez vala egy egész teljes kiadást is, ha a
gyüjtemény terjedelme s a kiadó engedik. Így is szívesen vesszük
Bajzának e legteljesb kiadását. Azonban talán nem ártott volna Bajza
kihagyott polémiáinak és más cikkeinek egy kis jegyzékét közölni. Teljes
kiadást sokáíg nem remélhetünk s így mind Bajza életírói, mind az
irodalom történelmével foglalkozók alig fogják megtalálni a lapokban
elszórt, kivált álnevű dolgozatait. S vajjon, ha pályatársai kihalnak,
kitől várhatunk e tekintetben biztos felvilágosítást.