Saját műveiből összeállítva Török János által. Első kötet Kiadja
Heckenast Gusztáv. Pest, 1863.
«Kívánatos – úgymond az előszóban Török – hogy a nemzet újabban kezdje
tanulmányozni gróf Széchenyi István halhatatlan munkáit, kivált, hogy az
ifjabb nemzedék mielőbb módot nyerjen, korunk téveszméi ellenében a
dicsőült magyar államférfiú velős és szellemdús irataiból nemcsak a
jövőre nézve a gyakorlati hazafiság s józan nemzeti politika egészséges
utasításait s eszméit meríteni, hanem egyszersmind tanulság és alaposság
végett megismerkedni azon eszmemenettel is, mely gróf Széchenyi István
reformátori sikeres munkásságának elejétől kezdve fonalát képezé. A
dicsőültnek munkái azonban a könyvkereskedésekből már rég eltüntek,
együttesen összegyüjtve csak igen kevés háznál találhatók, sőt még
leghűbb tisztelői is csupán egyes műveit bírják elszórva. Valamint azért
sürgősb, úgy méltóbb irodalmi vállalatot alig képzelnénk ezidőszerint,
mint gróf Széchenyi István összes munkáinak kiadását. Minthogy azonban a
most csupán elszórva s egyrészt még kéziratban létező munkák
összegyüjtése és rendezése hosszabb időt kíván s e részben a dicsőültnek
örökösei nem is határoztak, a napról-napra érezhetőbb szellemi szükségen
egyedül a jelesb munkák velős kivonatának gyors és olcsó kiadása által
segíthetni.» «Legfőbb gondom volt, – folytatja tovább, – a nagy
államférfiú munkáinak legjelesb és leglényegesb helyeit oly
kiválasztással adni, hogy a szerző eszmemenete eredeti összefüggésben
kitűnjék, egyszersmind pedig reformátori küzdelmeinek története
tükröztessék vissza. Az első kötet a «Hitel», «Világ» és «Stadium» e
három úttörő nevezetes munka gyöngyeiből csaknem egészen kitelt. – A
második kötetben, mely Széchenyi egyéb kiadott munkáinak kivonatát
foglalandja magában, – szándékom a dicsőültnek némely kiadatlan iratait
is toldalékul fölvenni, különösen azokat, melyek megtört szívének
kegyeletes emlékeül szolgálnak.»
Ez előszóból eléggé kivehetni a munka célját és tartalmát, azonban azt
nagyon bajos megérteni mind az előszóból, mind magából a munkából, hogy
miképpen lehet töredékekkel és aforizmákkal Széchenyi eszmemenetét az
eredeti kapcsolatban feltüntetni, hogy lehet kivonatot készíteni
összevonás s a hozzá szükséges kapcsolatok nélkül, valamint azt sem,
hogy mikép lehet politikai iskolának nevezni egy, ha mindjárt
kronológiai rendben összegyüjtött, úgynevezett gyöngyfüzért, valamely
politikai íróból. Ez éppen olyan, mintha valaki Shakespeare drámáiból
kiszedegetné a szebb helyeket s gyüjteményét Shakespeare drámai
iskolájának nevezné. Ki Széchenyit e gyüjteményből akarja ismerni, az
ugyan valóban soha sem fogja ismerni. Egészen más lesz vala, ha Török
Széchenyi műveit és politikáját érdemlegesen ismerteti s e célra használ
föl idézeteket a szükséges helyeken. Végre azt sem értjük, miért volna
Török Széchenyi politikai tanítványa. Régóta halljuk ugyan, de sohase
tudtuk megfogni. Egyébiránt ez nem tartozik reánk, ítéljék el a
politikusok, de reánk is tartozik kimondani, hogy az ily gyöngysorok,
legyenek bármily gonddal, sőt pártcél nélkül is kiszemelve, semmikép nem
pótolják Széchenyi összes munkáit s hogy az örökösöknek elkölcsi
kötelessége valahára egy összes, a dicsőülthez méltó kiadást rendeztetni
s ha lehet egy oly szakértő által, ki inkább tiszteli, mint emlegeti
Széchenyit.