– A «Nővilág» szerkesztője legközelebbi számában így sóhajt fel: «A
«Nővilág» eddigelé békés egyetértésben élt laptársaival; nem bántott
senkit, őt nem bántá senki. Az első eset most is áll, de az utóbbi nem,
mert majd egyik, majd másik kolléga ront neki e lapnak, hogy miért, e
talány megfejtését a közönségre bízzuk». Nem hisszük, hogy mívelt olvasó
valami különöst találjon abban, mi a legmindennapibb dolog a világon, t.
i., hogy egyik lap a másikra, mikor szükségét látja, egy pár megjegyzést
tesz. Sokkal különösebb az, midőn valaki azt panaszolja, hogy őt
bírálják, pedig ő békés, jámbor ember, éljünk békességben, ne szóljunk
egymásról, legfeljebb dicsérőleg. Leben und leben lassen. Így lehetlen a
kritika. Ily elvet, legalább tudtunkra és nyilván, még senki se
hirdetett irodalmunkban s azt legkevésbbé a Nővilág szerkesztőjétől
vártuk, ki lapjában maga is közöl bírálatokat.
– A «Gombostű» is panaszkodik s egyenesen a Figyelőre. «Szebben senki
sem igazolta az Önbírálat állítását, hogy nálunk a zsurnaliszták
gyanúsítni szeretnek, mint G. P., aki a Gombostűt, mivel nem osztja G.
P. úr nézetét, azzal gyanúsítja, hogy azért említi az alföldi viszonyok
némely árnyoldalát, mivel az Alföldön nincs előfizetője. Valóban magas
műítészi szempont. Ha ily okok vezetnék a zsurnaliszták tollát, akkor a
Figyelőnek nemcsak az Alföld, de a Felföld ellen is ki kellene kelni».
Nem árt a Gombostűnek, a többek közt, két dolgot megtanulni, ha író s
illetőleg polémikus akar lenni. Először, az anonymitas tiszteletben
tartása rég elfogadott elv minden irodalomban. Az Önbírálatnak a
Figyelőben megjelent bírálata alá (-i). van írva s nem G. P., tehát nem
G. P.-t, hanem (-i)-t kellett volna feleletre vonnia, vagy pedig magát a
Figyelőt. Másodszor, a valódi író védeni vagy visszavonni szokta
állításait, nem pedig megmásítani. A Gombostű úgy tesz, mint az egyszeri
peres ember, ki «az ütlegből sokat elvesz és a joghoz egy tallért tesz».
A Gombostű az alföldi viszonyok nemcsak _némely_ árnyoldalainak
kiemelését dicsérte az Önbírálatban, hanem azt is, hogy az _Alföldön,
oly kezdetleges ősállapotban van minden, mint nagy Árpád apánk
idejében_. Erre mondta aztán a Figyelőben megjelent bírálat: Rózsaági
úrnak alkalmasint azért tetszett annyira ez a hely, mert talán a
Gombostűből éppen oly kevésszámú példány jár az Alföldre, mint Árpád
apánk idejében. Ez nem gyanúsítás akart lenni, hanem csak gúny. Azt
kívántuk kifejezni, hogy józan ítéletű író nem írhat alá ily badar
állítást, csak oly szubjektív indokból, mely nem tartozik a dologhoz.
Mondhattunk volna más indokot, furcsábbnál furcsábbat, mindegy lett
volna. Mi nem tudjuk, hogy a Gombostűnek mennyi előfizetője van az Al-
vagy Felföldön, nem is szokásunk az előfizetők számából megítélni az
írókat. Mi örülnénk legjobban, ha a Gombostű szépirodalmunknak oly
szolíd, jól berendezett és nagy jövedelmű uradalma lehetne, aminőket a
barbárnak nevezett Alföld nem egyet tud felmutatni.