A kis asztalon egy franczia könyv hevert. Egy nagytehetségü iró irta,
aki később megőrült. Elzának mindent szabad volt olvasni, a mama
megengedte. Istenem, mennyit kell romlania egy lányléleknek – gondolta –
mig ezt a könyvet megtudja érteni! Hirtelen arra gondolt, hogy ha neki
lánya lesz, nem tanittatja francziául, hanem angolul. Az becsületes
nyelv és azon csak indián történetek iródnak. Oh, ha ő indián
történeteket olvasott volna!
Még nem volt annyira szentimentális, hogy ezért az ábrándozásért ki ne
nevette volna magát. A lelke mélyén maradt ugyan valami bánatos, beteg
vágy ezek után az emlékek után, de azzal gyorsan leszámolt, hogy most a
Nádor-utczában van, este a Vigadóban lesz és eltette a szilvát.
Megszemlélte a báli ruháját, amely ki volt készitve a kis virágos
pamlagra, rendben talált mindent. Ekkor egy kicsit elszégyelte, hogy a
mamája oly nagy rabszolgája neki. Lám, hogy gondoskodik mindenről, de
gyorsabban, mint ahogy az anyák szokták, ugy, hogy ezen a tulságos
figyelmen rajta volt a bélyege annak, hogy jaj, milyen lárma lesz, ha
Elza nincs megelégedve. Erre el is mosolyodott, s ugy tett eleget a
szivének, hogy kiment és ok nélkül kezet csókolt az anyjának. Itt azt
hiszem, tévedtem, mert az ember sohse csókolhat az anyjának ok nélkül
kezet.
Jól érezte magát. Mintha valami betegségből lábolt volna ki. De délután,
amikor már jött a fodrász és megfésülte, izgatottabb lett. Elgondolta,
hogy ez az emlék csak éppen hogy kiragadta a rendes életéből, egy óra
mulva már megint ott lesz. Arra is gondolt, hogy a bálon találkozni fog
a tegnapi léhákkal, akikkel időnként flirtelt, istenem, de csunya és
banális ez a szó. A mamája se tetszett neki, minek öltözködik igy egy
asszony, akinek tizenkilencz éves lánya van. Ez is a fajhoz tartozik –
gondolta – lám a nyugati asszonyok szerények és méltóságosak, ha
megöregszenek, ezek meg, amig lehet, nem válnak meg a szinektől és az
illatoktól.
A papa is megjelent, frakkban. Kissé bosszankodott, hogy e miatt az
ostoba bál miatt nem mehetett a Lloyd-klubba, de a mama megvigasztalta
azzal, hogy ugy is ott lesz a bálon az egész Lloyd-klub.
A papán már akkor rajta volt a télikabát, amikor még javában öltözött
Elza. Mire keztyü, minden előkerült, már haragudott az előszobában, hogy
meghül. Végre künn voltak mind.
A szobalány kinyitotta az ajtót és jó mulatást kivánt. Közben
megjegyezte, hogy a kisasszony szobájában egy aszalt szilvát talált.
Hogy kerülhetett ez oda.
– Tegye az éjjeli szekrényemre – mondta Elza.
– A szilvát?
– Azt.
– Ahogy parancsolja a kisasszony.
Kimentek.
– Zwetschken? – mondta künn unatkozó mosolygással a papa.