Apponyi György azon alláspontra helyezkedik, miszerint az Ausztriával
való kiegyezés érdekében mi nekünk okvetlenül áldozatokat kell hoznunk.
Deák Ferencz: Én csak kétféle áldozatot ismerek: pénzt és vért; de
jogokat feláldozni nem fogunk soha. Mi felelősséget csak olyan dolgokért
vállalhatunk, a mik saját magunktól függnek; de itt a felelősségnek
hiányzik a korpusza. Én ezt azért nem akartam a vázlatomba behozni,
nehogy rekriminácziókra adjak alkalmat.
Apponyi: Mind a két félnek volna joga a rekriminácziókra.
Deák Ferencz: Tagadom, hogy a másik félnek joga volna rekriminálni.
Apponyi: Hát a 48? S a mi arra következett?
Bartal (csillapítólag lép fel) kéri Apponyi György grófot, hogy
indítványát vonja vissza.
Jókai Mór (szót kér): Arról van szó, hogy ez a monarchia nagyhatalom
legyen-e, vagy sem. Az uralkodó azzá akarja tenni. De államférfiai, kik
országát kormányozzák, erre a leglehetetlenebb utat választották. Ők e
birodalomból német nagyhatalmat akarnak alakítani. Mi megmutatjuk az
utat a nagyhatalmi állás elérésére. Szabadelvű alkotmány helyreállítása
Magyarországon, szabadelvű alkotmány inaugurálása Ausztriában. A
szabadságukra féltékeny népek lesznek erős oszlopai a trónnak. Nem
kibékülésről van közöttünk szó, hiszen nem vagyunk hadban álló
ellenségek, Magyarország és Ausztria, hanem közösen érdekelt felek, a
kik anyagi gyarapodásban, művelődésben, kölcsönös védelemben egymás
támogatására vagyunk utalva. A multakra nézve kimondtuk, hogy vessünk
rájuk fátyolt. De nem vethetünk fátyolt a jelen állapotainkra.
Belügyeink tarthatatlanok. Ezeket teljesen összekuszálja a februári
pátens. Nemzetünk belső élete van megbénítva. S e megbénított nemzettel
akczióképtelenné válik kifelé a monarchia. Az uralkodó kormánya
megpróbálta már a magyar nemzet lelkesedése nélkül európai akczióba
lépni s végezte a kisérletet egyetlenegy győzelem kivívása nélkül. Most
ujabb sötét fellegek tornyosulnak Európa egén. S az uralkodó
kormányférfiai még most is a helyett, hogy ébren látnák az előttük levő
nagy feladatot, a monarchia országainak, Magyarországnak alkotmányos
kiépítését, e helyett a nagy német hegemónia álomképe után futnak. Adja
isten, hogy rossz próféta legyek; de tartok tőle, hogy a monarchiát
ujabb katasztrófába fogják belevinni.[3] Az uralkodó jogait az 1848:
III. t.-cz. 8. §-a teljesen biztosítja. E körül építsünk.
Még ezután Lónyay Menyhért és Ivánka Imre tettek indítványt az iránt,
hogy az osztrák államadósságok egy részének elfogadása vétessék be a
tervezetbe, a mi ellenvetés nélkül elfogadtatott.
Erre Apponyi György gróf visszavonta az ellentmondó indítványát.
Deák Ferencz tervezete egyhangúlag lett elfogadva.
És így fényesen bebizonyult annak az igazsága, hogy a nyilvánosság
kizárása mellett (in camera charitatis) a legszembeállóbb politikai
nézetek is kiegyenlíthetők.
Eddig tartanak följegyzéseim.