Most jutottam hozzá az 1866-iki országgyűlési tudósításhoz s ezek
szerint helyreigazítom a czikksorozatomban becsúszott emlékezeti
tévedéseket.
A «közös viszonyok» elintézésére (és csak erre) kiküldött bizottságba
márczius 5-én a képviselőház megválasztott 52 tagot, 15 hely a
főrendieknek hagyatott fenn.
Szavaztak összesen 252-en.
Legtöbb szavazatot nyertek: Deák Ferencz 244, Andrássy Gyula gróf 242,
Ghyczy Kálmán 242, Jókai Mór 240, Tisza Kálmán 239, Bónis Sámuel 238,
Szentkirályi Móricz 238, Nyáry Pál 237, Eötvös József báró 239,
Csernovics Péter 236, Podmaniczky Frigyes báró 235, Várady Gábor 235,
Klauzál Gábor 239, Ivánka Imre 233, Joannovics György 233, Simonyi Lajos
báró 232, Trefort Ágoston 231, Gozsdu Manó 230, Somsich Pál 229, Horváth
Boldizsár 229, Lónyay Menyhért 228, Csáky László gróf 227, Szontagh Pál
227, Csengery Antal 226, Kautz Gyula 225, Bezerédy László 224,
Madocsányi Pál 221, Hollán Ernő 220, Lónyai Gábor 220, Somossy Ignácz
218, Komáromy György 218, Rajner Pál 218, Sárközy József 216, Ujfalussy
Miklós 216, Fest Imre 215, Tóth Lőrincz 215, Kubicza Pál 214, Gorove
István 214, Justh József 213, Kemény Zsigmond báró 213, Szápáry Gyula
gróf 213, Kandó Kálmán 213, Mocsonyi Antal 210, Prónay József báró 206,
Orczy Béla báró 200, Keglevics Béla gróf 200, Milutinovics Szvetozár
199, Széll József 193, Bittó István 189, Bartal György 164, Zsedényi
Eduárd 160, Apponyi György gróf 156.
E szerint a bizottságnak ma is életben levő tagjai a következők: Tisza
Kálmán, Podmaniczky Frigyes báró, Szápáry Gyula gróf, Szontagh Pál, Tóth
Lőrincz, Várady Gábor, Kautz Gyula, Joannovics György és Jókai Mór;
számra kilenczen. Közülök három most is képviselő, öt főrendiházi tag.
A szavazás megejtése után élénk parlamenti vita támadt azon kérdés
fölött, hogy a bizottság ülései a nyilvánosság mellett, vagy annak
kizárásával tartassanak-e meg?
Perczel István formulázott indítványt tett le a Ház asztalára a
nyilvános ülések tartása mellett.
Kállay Ödön a nyilvánosságot csupán a képviselőház tagjai számára
kivánja fentartatni.
Böszörményi László a teljes nyilvánosságot követeli.
Zsedényi ellene mond a nyilvánosságnak.
Deák Ferencz nyomban az indítványtétel után kifejti nézeteit a
nyilvánosság megtartása ellen. A nyilvánosság kizárja a kölcsönös
kapaczitáczió lehetőségét. Megeshetik, hogy egy tag a felhozott okok
által más véleményre téríttetik, mint a mit előzőleg magával hozott; de
ha ma az elmondott véleményét már minden hirlap közzétette, holnap
lehetetlen neki a jobbnak találtat elfogadni. Az országnak az fekszik
érdekében, hogy ily nagyérdekű kérdésben megállapodás jöjjön létre, nem
pedig az, hogy a vita fázisaival megismerkedjék.
Kettévágja a vitát Nyáry Pál, a házszabályokra hivatkozással, melyek
szerint a fölött, hogy egy indítvány tárgyaltassék-e vagy sem? –
előleges szavazással dönt. Hozzájárul e nézethez Tisza Kálmán is.
Elnök erre felteszi a kérdést: akarja-e a Ház tárgyalni a Perczel-féle
indítványt? A Ház nagy többsége tagadólag szavaz.
És ezzel a bizottság kezébe lett letéve a határozás a nyilvánosság
kérdése fölött, az pedig egyhangúlag a teljes titokbantartást mondotta
ki.