Szentkirályi Mór az alkotmányt nem tartja változhatlannak.
Deák Ferencz annak tartja. – Azzal punktum.
Azután felolvastatik az 5-ik, 6-ik, 7-ik, 8-ik, 9-ik, 10-ik szakasz
minden észrevétel nélkül.
A 11-ik szakasznál, mely az októberi diplomáról s annak tárgyalásra
alkalmatlan voltáról szól, szót kér gróf Apponyi György. Elmondja, hogy
az októberi diploma megalkotásában neki is tevékeny része volt s
védelmezi annak alaptételeit. Ő és párthívei (az ó-konzervativek) nem
fogadják el azon elvet, hogy csupán a szankczió pragmatika szolgálhat a
kiegyezés alapjául.
Gróf Apponyi nézetét támogatja Bartal György.
Deák Ferencz felel neki. Most még egész higgadtan szól. A válaszfelirat
kell, hogy megfeleljen a trónbeszédnek. Magyarország és a király közötti
helyzet abnormis. A király még nincs megkoronázva. Addig propozicziókat
nem tehet. Más körülmények között jött létre az 1791-iki trónbeszéd,
melybe propozicziók voltak beszőve. Az felvilágosított megszüntetett
tényeket. A mostani trónbeszéd egyenesen felszólítja a magyar
országgyűlést, hogy a közös ügyekre nézve tegyen az osztrák
alkotmánynyal összeegyeztethető javaslatot. Fogunk tenni. De nem az
októberi diploma s nem a februári pátens alapján. Ha a mi javaslatunk az
osztrákok által egyoldalúnak találtatnék, tegyenek ők pozitiv
javaslatot. De nekünk nem szabad őket ámítanunk. Ez csak nehezítené a
kiegyenlítést.
Deák nyilatkozatát pártolják: Tisza Kálmán, Klauzál Gábor.
Ujból felszólal gróf Apponyi György. Tekintélyének egész súlyát a
mérlegbe veti.
Apponyi György gróf kétségbevonja a magyar országgyűlésnek azt a jogát,
hogy a februári pátens és az októberi diploma ellen a válaszfeliratban
nyilatkozzék. Sokakra nézve ez noli me tangere. Kivánja a vázlat e
passzusának kihagyatását. Ha a bizottság tanácskozmányainak eredménye
lesz s az a Ház plénuma elé fog kerülni, akkor lehet a két alkotmányozó
okmány visszautasítása vagy elfogadása felől vitatkozni. Ez értelemben
formulázott indítványt tesz le a bizottság asztalára.
Erre fölemelkedett Deák Ferencz és tartotta diplomatai szónoklatainak
legremekebbjét. A ki Deák Ferenczet ez órában nem látta, annak nem lehet
tökéletes fogalma e nagy államférfi hatalmas lelkületéről. A tiszta
meggyőződés, az erős indulat melegíté át szavait. Reszkető kézzel írtam
le azokat s őrzöm e rapturát, mint egy kincset.
Deák Ferencz: Mi nem a magunk nevében beszélünk, hanem a nemzetében. Az
országgyűlés a nemzetet képviseli. Az volna a leggonoszabb neme az
oktrojálásnak, ha azt mondanák: «ti nektek van jó alkotmányotok, a mit
ti is szerettek, mi is elismerünk – in thesi –, de annak gyakorlati
használatába addig bele nem helyezünk benneteket, míg abból bizonyos,
nekünk nem tetsző részleteket ki nem hagytok». Ez volna a legnagyobb
erőszak. Akkor legjobb lenne, ha mindjárt beletennők a koronázási
hitlevélbe, hogy mindezen törvényeket megtartom, a míg nekem tetszeni
fognak. Az alkotmány nemcsak a nemzet szabadságát biztosítja, hanem a
trón fennállását is. Mi koronázott király nélkül nem is változtathatjuk
meg a törvényeket, mert határozataink addig nem bírnak törvény erejével,
a míg azokat a koronás fejedelem nem szankczionálja. Előmunkálatokra
szívesen igérkezünk s azt meg nem tagadjuk. De nemcsak a 48-iki
szentesített törvényeink vannak felfüggesztve, de egyáltalában minden
alkotmányunk. Nincsen-e felfüggesztve az 1715-iki törvényczikkely: «nec
ad normam aliarum provinciarum administrati». Kivánja-e a birodalom
nagyhatalmi állása, hogy az 1791-iki (–) törvényczikk ellenére a
vallásfelekezetek közötti béke pátensek által felháboríttassék?
Kivánja-e, hogy a megyék és városok provisorie kormányoztassanak?
Nincs-e kétféle kormány most is az országban? Oka vagyunk-e mi annak,
hogy a jogfolytonosság 17 évig félbeszakadt? Oka vagyunk-e annak, hogy
Horvátországban és Erdélyben ezalatt oly viszonyok idéztettek elő, a
mikből most maga a király sem tud menekülni, úgy, hogy mi magunk sem
fogjuk tudni, hogy mik lesznek az erdélyi követek a pesti
országgyűlésen?
A midőn egy szász kerület kijelenti, hogy ő az uniót soha el nem ismeri
s a 63-iki pátenshez ragaszkodik, a míg a magyar követek egyenesen hozzá
akarnak szólni közjogi kérdéseinkhez is. Mi részleges jogfolytonosságot
nem ismerünk. Ha a nemzet megváltoztatja akaratát, elveit, teheti; de én
még akkor is tagadom, hogy magának a nemzetnek is joga legyen tőlem azt
követelni, hogy megváltoztassam meggyőződésemet.
Ilyen beszédet még nem mondtak soha törvényhozói teremben, mint a minőt
a haza bölcse előadott, kinek király iránti hűsége egyenlő próbájú volt
honszeretetével. Soha el nem felejtem ezt a magasztos jelenetet; még
most is, egy emberöltő idő mulva, hevesebben érzem ereimben lüktetni a
vért, ha rá visszaemlékezem.