Deák Ferencz feláll s indítványozza, hogy a bizottság válaszsza meg
elnökéül gr. Andrássy Gyulát, a képviselőház elnökét. Az indítvány
közfelkiáltással elfogadtatik. Hasonlóul Csengery Antal megbizatása a
jegyzői toll vezetésével.
Elnök és jegyző helyeiket elfoglalják.
Elnök átadja jegyzőnek a trónbeszédet és mellékleteit felolvasásra. Azok
felolvastatnak, a tanácskozás asztalára letétetnek.
Első szónok Deák Ferencz, ki az elnök hívására feláll az első ülésből.
Előtte, a kezében semmi írás. Mindent emlékezetből mondott el.
«Két különböző tekintet áll előttünk: az ország és a trón érdeke. A
tárgyalás magva az, hogy az országgyűlés cselekvésjoga elismertetett. A
trónbeszéd 1-ső sorban a közös ügyek megállapításáról szól, 2-od sorban
kapcsolatosan az októberi diploma és a februári pátens megfontolásáról,
3-ikban a 48-iki törvények átalakításáról, 4-ikben Horvát-Szlavonország
kivánalmairól. A többi rész motiváczió, kiindulási pontok megjelölése. A
bizottság egyenkint akarja-e a trónbeszéd pontozatait tárgyalni, vagy
egy általános válasz vázlatát elébb megvitatni?»
Báró Kemény Zsigmond a vázlat előterjesztését óhajtja.
Gróf Andrássy Gyula felszólítja Deákot, hogy közölje a bizottsággal a
vázlatát.
Deák Ferencz ujra feláll s előadja az adandó válasz vázlatát, kezét a
maga elé tett iraton nyugtatva, melybe bele nem néz.
A vázlat hódoló köszönettel nyitja meg a válaszfeliratot ő felségéhez:
1. Tény az, hogy ő felsége alkotmányosan kivánja az országot
kormányoztatni. 2. Megszünteti a jelen zilált állapotokat s a jogvesztés
elméletét félretette s a pragmatika szankcziót fogadja el jogalapul. 3.
Igéri a korona az ország épségben tartását. Ez által lehetővé teszi,
hogy az országgyűlés aggodalom nélkül s a siker reményével szólhasson a
trónhoz. Ez lenne a bevezetése a válaszfeliratnak.
Tartozunk a multnak és magunknak, hogy a 48-iki korszak alapeszméinek
fentartása mellett a magyar alkotmány átalakíttassék, hogy az uj
rendszer, nyugodtabb idők követelményei szerint, minden érdeket
kielégítsen. S ha e nyugodtság mindkét részről állandó lesz, bizton
bekövetkezik a kiegyezés. A trón érdekeit az élet mutatja; a tapasztalás
bizonyítja, hogy a kormányzati eszközök kisérletezése által az ország
történetéből tizenhét év lett kiszakasztva. Ha azalatt igazíthattuk
volna el a trón és az ország közötti válságot, sok tény elmaradt volna,
a minek nem kellett volna megtörténni.
Tudjuk, hogy vannak válságok a trón körül s ez inkább mentség, mint vád,
de ő felsége sok akadályt elhárított. Ő felsége tűzte ki alapul az
ország önállóságát, a szankczió pragmatikát, melynek főczélja volt a
trónöröklés biztosítása a leányágra átruházás által, az országra nézve
pedig fő czél az ország feloszthatatlansága egy uralkodó jogara alatt s
a trón uralma alatt egyesült országoknak egyesült erővel megvédelmezése
minden kül- és belellenség ellen s azoknak biztonsága. Ezt az idő is
igazolta. Ha a pragmatika szankczió ezt nem rendezte volna, tizenhét év
mulva az ország szétbomlott volna. Azért mi a pragmatika szankczió
minden pontjához ragaszkodunk s ezt a közös biztonság czélja végett
kölcsönösen egymástól elvárjuk.
Ezután áttér Deák Ferencz a válaszfelirat lényegére.
A közös ügyek elnevezését közösen érdeklő viszonyok kifejezéssel akarja
kifejeztetni.
Előadja, melyek a közösen érdeklő viszonyok: a hadügy, külügy s az
ezekkel kapcsolatos pénzügy.
Az örökös tartományoknak is alkotmányos kormányzás adandó, azoknak a
szabadsága a mienknek is támasza.
Mi készek vagyunk, mint szabad nemzet szabad nemzettel, az osztrákokkal,
az ő és a mi függetlenségünk fentartása mellett, kiegyezni.
Az alkotmány formájára nézve nem bocsátkozik részletezésbe, ez ő felsége
és az országok dolga.
Az októberi diploma s a február 26-iki pátens, melyek tárgyalás végett
leküldettek, el nem fogadhatók, miután mindkettő oktrojálás útján lett
kibocsátva.
Nagyfontosságúnak tartjuk azon biztosítást, hogy ő felsége alkotmányosan
kivánja országait kormányoztatni.
A mi alkotmányunk nem ez októberi diplomával vette kezdetét, az egyidős
a nemzettel s országunk létével. A király jogai az alkotmányon
alapulnak.
Remélettük, hogy ő felsége az alkotmányt helyreállítja s a magyar
országgyűlés fog értekezní a 48-iki törvények megváltoztatása felől, e
helyett e közös alkotmány terveztetett az egész birodalomra nézve.
Tartalmukat tekintve, az októberi diploma is messzebbre terjeszti ki a
közös érdekű viszonyokat, mint a pragmatika szankczió és sokat elvon a
magyar törvényhozás hatásköréből, a februári pátens még messzebb megy,
mert Magyarország képviseletét oly testület tagjává teszi, melynek
kezelésmódja mellett örökös minoritást képezne s a majoritás érdekei
mellett teljes abszorpcziót vonna maga után.
Ez irányunkban a jogvesztés elméletének kifejezése volt.
Az egyesülés czélja nem lehet beolvasztás.
Azután áttér Deák a törvényhozási feladatok összefüggésére, a
kompenzáczió kérdésére, különösen a kereskedelmi és hiteli törvényekre.
Kifejti a közigazgatás egyesítésének lehetetlenségét; ez alkotmányos
kormányzás mellett vagy megakasztja a közigazgatást, vagy az történik,
hogy az erősebb magához ragadja a gyengébbet. Egyiket sem fogadhatjuk
el, hanem követjük ő felsége útmutatását, hogy mi tegyünk oly
javaslatot, mely alkotmányos önállásunkat megóvja s a szükséges
reformoknak is megfelel.
Ő felsége a 48-iki törvényeket a fejedelmi jogokkal összeegyeztetni
kivánja, mi is hajlandók vagyunk azokat ily irányzattal megváltoztatni.
A felelős miniszterium iránti javaslatot elvárjuk.
A koronázást óhajtjuk mi is. Ez a legszentebb kapocs a trón és a nemzet
között, kiegészítése az alkotmánynak. Addig törvényjavaslataink csak
javaslatok. Reméljük, hogy ő felsége megszünteti a mostani állapotot
alkotmányunk akadályainak elhárításával.
Ő felsége anyagi és szellemi érdekeink előmozdítását igéri. Mi is készek
vagyunk azon uj törvények tárgyalására, melyek hátramaradott anyagi és
szellemi érdekeink felemelésére hivatvák. A politikai javulás ezeket is
megjavítja. Uj törvényeink akként alkottassanak, hogy azok vallás- és
nyelvkülönbség nélkül, a 61-iki felirat értelmében ez ország minden
vallásfelekezetű és nemzetiségű polgárainak jogos igényeit az igazság és
méltányosság szerint biztosítsák.
Bízunk ő felsége atyai jóságában.
Köszönetet mondunk Horvát- és Tótország képviseletének. Maradunk a
61-iki nyilatkozat mellett, testvéri kezet nyujtva, a Szent-István
koronája alatt egyesült ország épségben fentartása mellett.
Erdélynek is köszönetet mondunk a megjelenésért. A 48-iki unió törvénye
sok tárgyat fennhágy, melynek elintézéséhez sok óvatosság szükséges. A
Rescriptum velünk nem közöltetett.
Dalmácziát nem említi a királyi leirat, Az is a Szent-István koronája
alatti országok közé tartozik.
Fiumét is reméljük a magyar képviselőházba meghivatni.
A határőrség kérdését ezúttal érintetlen hagyjuk.
Kivánjuk a politikai vádak folytán elitéltek és elzártak szabadon
bocsátását. Hallgassa meg ő felsége kérelmüket s törölje el a multak
szomorú maradványait.
Kivánjuk elismertetni a jogfolytonosságot. Mult és jelen között ne
legyen különbség. Ez legyen elvben elismerve s tettleg életbeléptetve. A
mit a király és nemzet együtt elhatározott, azt csak a király és a
nemzet együtt változtathatja meg.
Kivánjuk a megyék helyreállítását. Sok nehézséggel fog járni a
közigazgatás ágainak átvétele; de ez sem teszi szükségessé az abszolut
rendszer fentartását. Alkotmányunk most is fel van függesztve.
Közigazgatásunk most kétféle kormány kezében van, azok közül az egyik
idegen s a magyar kormánytól független.
A közigazgatás átvétele érdekében készek vagyunk az indemnityt
felajánlani a magyar kormánynak az adók behajtására.
Végzi Deák a vázlatát a hódolat kifejezésével.
Andrássy Gyula elnök felolvasottnak nyilvánítja a vázlatot.
Ivannovics kéri a nemzetiségi kérdés megoldásának felvételét.
Deák Ferencz pártolja az indítványt a II-ik felirat értelmében s külön
felemlíteni kéri a vallási ügyek rendezését is.
Kubicza a vallásügy kérdésénél kivánja a pátens visszavonását s a
Concordatumra is reflektál.
Deák Ferencz szerint a pátens nemcsak azért sérelmes, a mit tartalmaz,
hanem azért, mert oktrojálva van.
Andrássy elnök elrendeli, hogy Deák vázlata litografiroztassék.
Bartal György (jobboldali, Apponyi-párti képviselő) előrebocsátja, hogy
tudomásul veszi a balközép (Tiszapárt) és a czentrum (Deák-párt)
egyesülését, maga részéről kijelenti, hogy a jobboldal is kész
hozzájárulni elvben az előadott vázlathoz, csak a kivihetőség akadályait
tartja szem előtt, melyek az országgyülésen kívül vannak. Ezért
óhajtandó, hogy minden nézet egyesüljön s az ország akarata
csorbítatlanul jusson a trón elé. Kéri a szakasz tárgyalásának
felfüggesztését a vázlat litografáltatásáig.
Deák átadja a vázlat fogalmazványát az elnöknek, a kitől azt átveszi a
háznagy s rögtön viszi a ház kőnyomójába.
Hogy a bizottságnak a bekövetkezett szünet alatt is legyen alkotmányos
foglalkozása, a ház elnöke, Szentiványi Károly bejelenti, hogy
Rudnyánszky képviselő lemondott a báró Baldácsy képviselő elleni
vizsgálat megbizatásáról. Ez egy igen kellemetlen dolog lesz, ha a ház
elé kerül.
Deák megjegyzi, hogy ez itt most nem bizottság, hanem
magántanácskozmány, mely meghallgathatja a tényállást, de határozatot
nem hozhat.
Rudnyánszky előadja az esetet. Ő, mint a képviselőház által kiküldött
biztos, jövő hétfőre kitűzte a vizsgálat megkezdését. Ez idő alatt
Baldácsy báró ellátogatott több ízben a vizsgálattevő képviselőhöz,
informácziókat tenni. Többek között egy kortesvezérének a fenyegető
leveleit is bemutatta, melyben az a lovának az árát követeli, melyet a
választás alatt tönkre nyargalt, megtagadás esetében terhelő
bizonyítványok előadásával fenyegetődzik. Négyszer ismételte Baldácsy a
látogatását s az utolsó látogatás után két darab százas bankót felejtett
ott a képviselő mosdó-asztalán. Rudnyánszky elkeseredetten mutatja fel a
bizottságnak a megvesztegetésére szánt két darab százast, melyet a
lemondási leveléhez csatol in natura bizonyíték gyanánt,
elszörnyedésének élénk szavakban adva kifejezést.
A társaság meg volt hatva e botrányos inczidens előterjesztése által.
Deák Ferencz azt a tanácsot adta a képviselőnek, hogy ezt az ügyet
terjessze a képviselőház plénuma elé, miután ez a 67-es békéltető
bizottság kiküldetésének hatáskörébe nem tartozik.
Ez alatt elkészültek a kőnyomatú levonatok s kiosztattak a bizottság
tagjai között.
Andrássy Gyula elnök az ülést ujra megnyitja.
Csengery Antal jegyző pontonkint felolvassa a vázlatot.
1-ső pont változatlanul elfogadtatik.
2-ik szakasznál felszólal gróf Apponyi György:
Rajzolja a válságos időket. Egész Európa forrong. A dániai kérdés, a
németországi hegemónia miatt monarchiánk akczióba kényszeríttetik. Bele
akar valamit szuratni a feliratba, a mi a birodalom többi népeit
megnyugtatja.
Deák Ferencz válaszol Apponyi György grófnak. Szeretné látni a szövegét
annak a beiktatandó megnyugtatásnak. A toll sokat kivisz. Máskor is
előhozhatja még Apponyi e javaslatot. Azután észrevételeket tesz a
javaslat szellemére. Az első tény, mely bonyodalmat okozott, az 1860-iki
októberi diploma kibocsátása volt. Ő felsége abszolut kormányzást akart
behozni, egységes nagy birodalmat alakítani. Jó czélja volt teóriában.
Az abszolut uralom boldogít teóriában. Des Menschen Wille ist sein
Himmelreich. Ő felsége megpróbálta alkotmányos úton uralkodni. Ez úton
legtermészetesebb lett volna azt mondani, hogy a birodalom egyik része
bír alkotmánynyal s ez félre nem tehető; ha felfüggesztetett,
természetes ennek visszaállítása. Ha a monarchia másik részének a 48-iki
alkotmányunk ellen van kifogása, első feladat a monarchia ezen másik
részével tisztába jönni. Ha akkor a magyar országgyűlés felszólíttatik s
megállapodás jön létre, akkor kellett volna a lajtántúli országoknak
kiadni az alkotmányt. Ennek az igazságát mutatja a szeptemberi
manifesztum. Ő felsége odaviszi a dolgot, a hová akkor kellett volna
vinni. Előbb a magunk viszonyait kell tisztába hozni; egyrészt a magyar
nemzet és a magyar király között, másrészt Magyarország és az örökös
tartományok között. Elutasítja az osztrák lapoknak azt az
inszinuáczióját, hogy mi csak a magunk dolgára tehetünk inicziativát, az
osztrákokéra nem. Csak az akadály, a mi közös: a birodalom
rekonstruálásánál ők végezzék a dolgukat a maguk fejedelmével; mi is
végezzük a magunk dolgait a magunk fejedelmével. Ha ő felsége nem tartja
czélszerűnek, mi tehetünk javaslatokat, mások érdekeit is tekintetbe
véve, de mi nem indítványozhatunk alkotmányt egy összbirodalom számára.