Viola János azonnal egy csinos virágkészitő hölgyhöz rohant. Itt már
egészen más alakban látjuk János urat; az alázatos modort pöffeszkedés
váltá fel és csak egyetlen vonásban hasonlita az előbbi kalandorhoz: ő
itt is, ott is iszonyú nyomorúlt vala.
Mintha legalább is két német herczegségnek volt volna birtokosa, oly
gőggel terült az ingékony pamlagra; lábait a szoba közepéig nyujtá;
ajkai közé egy szivart bigyeszte s tüzet kért; Róza egész készséggel
szolgált.
– Rózám! – mondá Viola – egy csókot!
– Róza nem késedelmeskedett, hanem válasz nélkül elcsattantá a csókot
Jánoska ajkain, s szerényen vonult az ablakhoz, dolgozó-asztala mellé
ült, és – – és munkához akart fogni.
– Ön megbocsát; sok végzendőim vannak; mi azért beszélgethetünk, habár
én dolgozom is – mond Róza nyájas hangulattal.
– Hogy dolgoznál te? – kérdé Viola némi felsőbbséggel.
– Ah! tudom, hogy ez roszúl jő ki; de holnapután szállásbért s más
egyebet kell fizetnem: azért elnézésért esedezem.
– Félre az effélékkel, hát nem adott nekem annyit a sors, hogy nehány
pillanatot gondtalan együtt élvezhessünk. – Im itt a szállásbér negyed
évre, s vásárolj holnap új bútorokat! – ezzel Kelendyné bankjegyeiből
nehányat a lányka asztalára vetett. Igy mossa egyik kéz a másikat.
– Uram! ön…
– Semmi hálálkodás; mi enyém, az tied is. Én csak szerelmedet óhajtom
birni.
– Az rég öné.
– De egyedül ám!
– Változhatatlanúl csak önt szeretem. – És lőn szerelmi ömlengés egész
az áradásig.
Viola egy érzékeny ölelés után, párizsi kalapját félfülére vágta, és ha
Földi uramnak beszélgetéséből itélhetünk – hihetőleg a külvárosi
vendéglőbe készült. Bocsássuk kissé el, ő úgy is bérkocsin fog oda
hatolni, mi pedig gyalogolva is elérünk, hogy neki jó étvágyat
kivánjunk. Lássuk addig, mit csinál Róza? Alig lépe ki a küszöbön
lovagja, gyermeki örömmel rohant az asztalhoz, felszámlálja a kapott
pénzt s terveket kohol. Most kezdődik még a vig élet; egy szilaj kis
jogász pattan be az ajtón; Róza karjai közé veti magát, és az új vendég
keblén lehelli ki Jánoska iránti szenvedélyét. De most siessünk Viola
János után különben…